Ruhák közé rejtőzve utazik az ágyi poloska

A szinte kizárólag emberi vérrel táplálkozó ágyi poloska csípéskor két csövet szúr a bőrbe: míg az egyikkel vért szív, a másikkal érzéstelenítő és véralvadásgátló anyagot juttat a szervezetbe. Az igazak álmát alvó ember mindebből semmit nem észlel, a csípésre csupán a reggel jelentkező kiütések és vörös duzzanatok utalnak.
Fotó: Wikimedia Commons

Bár a legnagyobb bosszúságot a zsúfolt nagyvárosok lakóinak okozzák, valójában bárhová, akár a legtisztább vidéki házba is befészkelhetik magukat a vérszívó ágyi poloskák. A tökéletes összkomforthoz ugyanis számukra mindössze két dolog nélkülözhetetlen: a nappali búvóhely, és az éjszakai táplálékot jelentő emberi vér. Ha pedig egyszer valahol tanyát vernek, rendkívül nagy kihívás kiirtani őket, még a profi felszereléssel bíró szakavatott rovarirtóknak is. A mindössze néhány milliméteres vérszívó ugyanis megfelelő körülmények között naponta akár két-három petét is rakhat. Ezek ráadásul rendkívül gyorsan ki is fejlődnek, így mire az ember az első példány megjelenése után egy hónappal észbe kap, már 20 ágyi poloska és további 100 pete is lehet a lakásában. És sajnos azzal sem tudjuk „kiéheztetni” őket, ha néhány napra elutazunk otthonról, ugyanis akár fél évet is kibírhatnak táplálék nélkül.

Ágyi poloska 120-szoros nagyításban
Fotó: Profimedia

Mivel az ágyi poloskák nappal teljesen elbújnak, jelenlétükre eleinte csak a reggelre felduzzadó éjszakai csípések alapján lehet következtetni. Falakban futó vezetékektől a bútorok szűk repedésein át bárhol meghúzhatják magukat.
Fotó: Profimedia

Ilyen hívatlan vendéget senki sem szeretne látni a lakásában. De akkor mégis hogy kerülnek oda? Az ágyi poloska repülni nem tud, így saját erőből csak kis távolságra képes eljutni. Előszeretettel mozognak ugyanakkor függőleges irányba, tehát egy panellakásba jutva jó eséllyel könnyen és gyorsan megfertőzhetik az egész épületet. Egy fertőzött lakásból kikerülő úti poggyászba, használt bútorba vagy ódon műtárgyba bújva pedig akár nagyobb távolságra is eljuthatnak, melyhez a legjelentősebb poloskataxit az országok és kontinensek közti repülőjáratok jelentik.

A Sheffieldi Egyetem kutatói most annak jártak utána, hogy egy fertőzött szállodai szobából miként lehet hazavinni a rengeteg bosszúságot okozó rovarokat. Ez idáig úgy vélték, hogy az ágyi poloskák csupán véletlenül pottyanhatnak bele a turisták csomagjaiba, a Scientific Reports folyóiratban közölt új eredmények azonban mindezt más megvilágításba helyezik.

A kutatók a kísérlet elején önkénteseket kértek fel, hogy parfümmentes szappannal fürödjenek meg, majd viseljenek pamut pólót és zoknit néhány órán át. Az általuk viselt ruhákat aztán táskákba helyezve olyan szobákba vitték, ahol minden környezeti tényezőt, így például a hőmérsékletet vagy a szén-dioxid-szintet is szabályozni tudták. A szobák közepén egymástól egyenlő távolságra elhelyezett táskák közül kettőben viselt, kettőben pedig teljesen ugyanolyan tiszta ruhák voltak, a négy táska közé pedig ágyi poloskákat engedtek. 96 óra elteltével kiderült, hogy a vérszívók kétszer szívesebben választották a viselt ruhákat az azokon maradt emberi illatok miatt. Amikor az emberi légzést utánozva magasabb szén-dioxid szintet állítottak be a kísérleti szobában, akkor is ugyanezt az eredményt kapták.

Az ágyra dobott viselt ruhák emberillatot árasztva vonzzák az ágyi poloskákat
Fotó: Pixabay

Mindez arra utal, hogy egy fertőzött ágyon hagyott viselt ruha, vagy egy nyitva felejtett bőrönd akár már egy hétvégi kiruccanás alatt is sok ágyi poloskát vonzhat, ami ráadásul akkor is igaz, ha mi magunk nem is tartózkodunk a szobában. Az ágyi poloskák dolgát némileg nehezíthetjük, ha ruháinkat zárt táskákban tároljuk.