Madáretetők befolyásolhatják a széncinegék evolúcióját

Kép: Wikipedia

Egy új elemzés szerint genetikai különbség van az Egyesült Királyságban és a Hollandiában élő széncinegék között – számol be a Science Daily. A vizsgálat alapján a szigetország madarainak csőre átlagosan hosszabb.

A kutatók genetikai és történelmi adatokat használva arra jutottak, hogy az eltérés a közelmúltban alakult ki. A szakértők úgy vélik, hogy a különbség hátterében a madáretetés állhat. A vizsgálatban nagyjából 3000 élőlénytől gyűjtöttek be genetikai mintákat.

Az Oxfordi Egyetem 70 éve tanulmányozza a wythami erdőség széncinegéit, így elegendő információ állt rendelkezésre ahhoz, hogy bizonyítsák: a madarak csőrhossza az elmúlt évtizedek során egyre nőtt.

Jon Slate, a Sheffieldi Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint az 1970-es évek óta a brit széncinegék csőre egyre hosszabb lett. Ez evolúciós szempontból igen gyors változást jelent.

A nyomkövetők elemzése azt is felfedte, hogy a hosszabb csőrt kódoló génvariánsokkal rendelkező állatok gyakrabban keresik fel a kerteket. Nagy-Britanniában a lakosság kétszer annyit költ a madarak etetésére, mint a többi európai ország lakossága.

A szakértők később azt is igazolták, hogy a brit széncinegék közt a hosszabb csőrrel rendelkező példányok sikeresebben szaporodtak. Hollandiában azonban épp fordított volt a helyzet. Ez az adat alátámasztja, hogy a természetes kiválasztódás a szigetországban az átalakult genetikájú egyedeknek kedvez.

A kutatók úgy tervezik, hogy a jövőben más európai cinegepopulációk genetikáját is feltérképezik.