Már a neandervölgyiek is gondoskodtak társaikról

Kép: Erik Trinkaus

Egy 1957-ben felfedezett 50000 éves lelet egy idősebb neandervölgyihez tartozik, aki több sérüléstől és rendellenességtől is szenvedett. A szakértők úgy vélik, hogy a neandervölgyi megsüketült, és csak társai segítségével maradhatott életben több mint negyvenéves koráig – számol be a Phys.org.

Erik Trinkaus, a tanulmány társszerzője és a St. Louis-i Washington Egyetem munkatársa szerint alkarja elvesztése, sántasága, egyéb sérülései és siketsége miatt könnyű prédává válhatott, így környezete támogatására volt szüksége az életben maradáshoz.

A Sanidar (Shanidar) 1 nevű leletet még 1957-ben fedezték fel az Iraki Kurdisztán területén fekvő Sanidar-barlangban. A koponya és a többi csont sebesülését már a korábbi vizsgálatok is kimutatták: a neandervölgyi arca súlyosan roncsolódott, jobb keze több helyen eltört, az alkart amputálták, jobb lába pedig szintén sérült volt.

Az új elemzésben Trinkaus és Sébastien Villotte, a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ munkatársai megállapították, hogy a Sanidar 1 fülében található csontkinövések komoly halláskárosodáshoz is vezettek. Az érzékszervi probléma minden bizonnyal még sebezhetőbbé tette a neandervölgyit.

A pleisztocén kori vadászó-gyűjtögető közösségeknek nagyon nehezek voltak a mindennapjaik, Sanidar 1 élete pedig még veszélyesebb lehetett sebesülései miatt. Mégis, a neandervölgyi kifejezetten öregen, a negyvenes éveiben halt csak meg, jóval a sérülések elszenvedése után. A kutatók úgy vélik, hogy Sanidar 1 életben maradásához elengedhetetlen volt, hogy a közössége segítsen neki.

Trinkaus úgy véli, hogy az eredmények megerősítik, hogy a gyakran primitívnek tekintett ősi rokonunk valójában igen emberi lehetett.