Őskori vegyes házasságok

DNS-könyvtár készítése az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumában
Forrás: MTA BTK

Az újkőkor előtt vadászó-gyűjtögető őslakosság élt Európában. Ezeknek a jégkori vadászoknak hazánk területén igen kevés régészeti nyomuk maradt, így eddig csak találgatni lehetett, érintkeztek-e a később bevándorló földművesekkel. A Harvard Medical School Genetika Tanszékének és az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumának közös eredményei „Kulturális átalakulások genomikai kutatása a Kárpát-medence 4000 éves őstörténetéből” címmel a Nature folyóiratban jelentek meg.

A 2000-es évek közepe óta szaporodnak a régészeti genetika eredményei az újkőkorban Európában, így a Magyarország területén élt emberekről. Amint azt a genetikai adatok is igazolták, az első földművesek a Krisztus előtti 6. évezredben Anatólia felől érkeztek a Dunántúlra, és innen terjeszkedtek tovább a könnyen megművelhető északnyugati területek felé, eljutva a Közép-Elba és a Rajna vidékre. A földművesek vándorlását az elmúlt években nemzetközi kutatócsoportok teljes genom szintű (genomikai) vizsgálatokkal támasztották alá. e

Világelső genetikai minták Magyarországról
Az új tanulmány célja, hogy modellezze az őskori európai populációk – az őslakos vadászó-gyűjtögetők és a később érkező földművesek – genetikai kapcsolatait, interakcióit. David Reich (Harvard Medical School, Boston) vezetésével a munkacsoport olyan kérdésekre kereste a választ, hogy vajon a földművesek már a vándorlásuk során keveredtek-e az őslakosokkal. Hogyan, milyen ütemben történhetett a keveredés a két populáció között Európa különböző vidékein?

A Mark Lipson matematikus (Harvard Medical School, Boston) és Szécsényi-Nagy Anna archeogenetikus (MTA BTK) elsőszerzőségével most közölt 130 új, genomszinten elemzett humán minta közül 90 Magyarország területéről származik. A hazai mintasort – amely jelenleg a legrészletesebb az egész világ őskori genetikai kutatását tekintve – a magyarországi régész és antropológus szakma és számos múzeum és gyűjtemény segítségével úgy alakította ki a Régészeti Intézet munkacsoportja, hogy reprezentatív legyen szinte valamennyi újkőkori és rézkori régészeti kultúrára és időszakra, a Dunántúlon és az Alföldön egyaránt. A magyarországi minták elsődleges feldolgozása (a DNS kinyerése és úgynevezett DNS-könyvtár készítése) az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumában történt.

Jégkori vadászok és bevándorló földművelők keveredése
Az adatok elemzéséből kiderült, hogy a vadászó-gyűjtögetők genetikai örökségének aránya Európa mindhárom vizsgált régiójában fokozatosan nőtt az újkőkor (és rézkor) három évezrede során. Megfigyelhető volt a folyamatos génáramlás a vadászó-gyűjtögető örökséget hordozó közösségektől a kevesebb vadászó-gyűjtögető elemmel bíró földműves populációk irányába. Ez a génáramlás a Kárpát-medencében volt a legalacsonyabb mértékű, de itt is megkezdődött már az újkőkor legkorábbi időszakában.

Fontos megjegyezni, hogy az őslakos vadászók-gyűjtögetők is a Homo sapiens fajhoz tartoztak, mert ekkorra a Neander-völgyi ember már kihalt.
A Kárpát-medencébe érkezett földművesekről elmondható, hogy bevándorlásuk után nem sokkal kapcsolatot létesítettek helyi vadászó-gyűjtögető közösségekkel. Az Alföldön élő földművesek gyorsabban keveredtek az őslakosokkal, mint a dunántúliak, ennek a kapcsolatnak a legtöbb genetikai nyoma Magyarország északkeleti területein jelentkezett. Az interakció a két népesség között kölcsönös volt, és valószínűleg mindkét nemet érintette.

Meghatározó genetikai örökség
A Kárpát-medence népességére felállított modell alapján egy kezdeti vadászó-gyűjtögető népességtől származó impulzust határoztak meg a kutatók, mely a földművesek génállományának csupán 2-5 százalékát érintette. Majd az ezt követő időszakokban folyamatos beáramlással a vadászó-gyűjtögető genetikai örökség a rézkori populációkban már elérte a 10-12 százalékos szintet. „Ez azt jelenti, hogy igen dinamikus volt a vizsgált közel 3000 éves időszak a népességek kapcsolatait tekintve, annak ellenére hogy komolyabb bevándorlást a rézkor vége előtt nem tapasztaltunk” – mondta az mta.hu-nak Szécsényi-Nagy Anna. A kutató hozzátette: „Ma a Kárpát-medencében Kr.e. 6000–3000 között élt emberek genetikai történetét ismerjük legpontosabban az őskorból”. A tanulmány példaként szolgálhat további, hasonlóan részletes adatsorok felállítására más területeken, hogy részleteiben is megismerhessük Európa őskori embereinek íratlan történetét.

Bővebb információt az mta.hu oldalon olvashatnak.