Katasztrófafilmek mint taneszközök

A Holnapután című amerikai katasztrófafilm a globális felmelegedés hatására bekövetkező eljegesedésről szól. A film bemutatása után megjelent kritikák is fölhívták a figyelmet a tudományos háttér pontatlanságaira.
Fotó: Profimedia

A katasztrófafilmek gyakran minden tudományt nélkülöznek, így a filmbéli cunamik olykor lehetetlen magasságokba emelkednek, vulkánkitörések pedig gyakorlatilag a világ bármely pontján előfordulhatnak.

Holnapután (The Day After Tomorrow, 2004), Tűzhányó (Volcano, 1997), A mag (The Core, 2003) – kutatók és filmesztéták által egyaránt sokat kritizált katasztrófafilmek, telis-tele tudományosan megalapozatlan, lehetetlen eseményekkel. Míg az egyikben űrhideget leszívó gigahurrikánok rajzolják át a Föld éghajlatát, a másikban váratlanul izzó láva tör fel egy Los Angeles-i kátránytóból. A harmadikként említett film története még ezeknél is hajmeresztőbb: az élővilágot védő mágneses mező hamarosan eltűnik, hacsak a párjanincsiumból épített, mindenálló hajón utazó rettenthetetlen főhősök néhány nukleáris töltetet fel nem robbantanak a bolygó középpontjában, újraindítva ezzel a Föld magjának forgását.

Seth Stein, a Northwestern University geofizikusa szerint azonban nem az a megoldás, ha negatív kritikákkal illetik az ilyen valóságot nélkülöző jelenetekkel teli katasztrófafilmeket. Érdemes lenne inkább oktatási segédeszközként tekinteni rájuk, ahogy Stein gyakran maga is beilleszti ezeket a lemeztektonikáról és a Föld belső szerkezetéről szóló előadásaiba. A látványos filmekkel ugyanis kiválóan fel lehet kelteni a diákok földtudományok iránti érdeklődését, a valós geofizikai és geológiai folyamatok megismerése után pedig már maguk is képesek lesznek a filmbéli hibák későbbi felismerésére – írja a ScienceDaily.

Akadnak szerencsére jó példák is, amiket szintén érdemes megismerni. A Csillagok között (Interstellar, 2014) forgatásához például mindvégig nélkülözhetetlen segítséget nyújtott az immár fizikai Nobel-díjas Kip Thorne, így ez a film elméleti fizikai szempontból helytállónak tekinthető – már amennyire a film által érintett témák kapcsán biztosat lehet állítani. Bár Andy Weir: A marsi című regénye alapján készült Mentőexpedíció (The Martian, 2015) forgatásán a NASA szakértői is részt vettek, egyes jelenetekben így is akadnak hibák. Rögtön a történet kezdetén például a bázis botanikusa kis híján azért veszti életét a Marson, mert az iszonyatos erejű szélben elsodorta valami. Az igaz, hogy a Mars légkörében valóban erős szelek, porviharok és porördögök tombolhatnak, ezek viszont csak akkor dönthetnének fel ténylegesen valamit, ha a bolygó légköre a jelenleginél jóval sűrűbb lenne. A cselekmény további része így is zseniális, és igen egyedi stílusával szintén rengeteg lehetőséget rejt a természettudományok iránti érdeklődés felkeltésére.