Darwinnak megint igaza volt
Egy új kutatás Darwin egyik elméletét igazolja, ugyanakkor hozzá is tesz a közel 160 éves elképzeléshez.
Hibiscus meyeri
Fotó: www.colorado.edu
Charles Darwin 1859-ben fogalmazta meg azt az elméletet, mely szerint szélsőségesebb viszonyok között (például az extrém hidegben) az éghajlati tényezők korlátozzák az élőlények elterjedését, jobb klimatikus körülmények esetén viszont a többi fajjal való kölcsönhatás (például a versengés vagy a megporzás) szabja meg az elterjedési terület határait.
A Boulderi Coloradói Egyetem új tanulmánya alapján Darwinnak ugyan nagyjából igaza volt, de kicsit érdemes átgondolni az általánosan elfogadott modellt – számol be az EurekAlert.
A szakértők négy éven át, három eltérő szárazságú helyszínen vizsgáltak egy virágot, a Hibiscus meyeri-t. A kutatók azért választották ezt a gyakori növényt, mert segítségével jól tanulmányozhatók a populációdinamikában megjelenő eltérések egy ökológiai grádiens (a szárazság) mentén.
Allison Louthan, a csapat vezetője szerint Darwin és sok más tudós úgy vélte, hogy a minta hátterében a kölcsönhatásban lévő fajok sokfélesége és sűrűsége áll. Valójában azonban – a hibiszkusz esetében legalábbis – a növekedésre, túlélésre, reprodukcióra és csírázásra ható stressz miatt figyelhető meg a jelenség.
Ahogy várható volt, a megporzás, a növényevők és a más növényekkel való versengés nagy szerepet játszott abban, hogy a Hibiscus meyeri elterjedésének határai meddig értek a nedvesebb élőhelyeken. A szárazabb régiókban ugyanakkor hasonló kölcsönhatások nem befolyásolták az elterjedést.
„Ez a kutatás rávilágít arra, hogy hol és mikor fontos, illetve kevésbé fontos a fajok kölcsönhatása” – mondta Louthan. A szakértő hozzátette, a populációk növekedését vagy csökkenését befolyásoló tényezők megismerése az ökológiai és evolúciós dinamika felmérésében is segít.
A szakértők következő célja az, hogy más rendszerekre is kiterjesszék kísérleti módszerüket, és nagyobb földrajzi területeken is megfigyeljék a fajok elterjedésére ható tényezőket.
Dan Doak, az új tanulmány társszerzője szerint a klímaváltozás előtt is kiemelt kérdés volt, hogy a fajok elterjedésének miért vannak határai, és hogy a többi élőlénnyel való kölcsönhatás, illetve az éghajlat miként befolyásolják ezeket a határokat. Napjainkban, a globális felmelegedés idejében ezek a kérdések még fontosabbak.