Genetikai vizsgálat oldotta meg a „testvérmúmiák” rejtélyét
A kutatók a Manchesteri Múzeumban őrzött maradványokat elemezték.
Fotó: University of Manchester
A két testvérként ismert leletek a Manchesteri Múzeum legidősebb múmiái, és egyben az egyiptomi gyűjtemény leghíresebb darabjai. A maradványok két előkelő férfitől, Khnumnakhttól és Nakhtankhtól származnak. A férfiak időszámítás előtt 1800 körül haltak meg.
A leleteket 1907-ben fedezte fel Flinders Petrie és Ernest Mackay a Kairótól 400 kilométerre fekvő Deir Rifeh (Rifa) nevű kis faluban. A két szarkofágban olyan hieroglifákat azonosítottak, melyek alapján mindkét férfi ugyanannak a meg nem nevezett kormányzónak a fia volt, anyjuk neve pedig Khnumaa volt.
A maradványok 1908-ban érkeztek meg Manchesterbe. Miután a múmiákat kicsomagolták, és Margaret Murray vezetésével alaposabban is elemezték, a szakértők arra jutottak, hogy a két csontváz morfológiája sokban különbözik.
Éppen ezért napjainkig folyik a szakmai vita arról, hogy Khnumnakht és Nakhtankh valóban rokonok voltak-e. A kérdés megválaszolására 2015-ben a Manchesteri Egyetem munkatársai DNS-mintákat vontak ki a múmiák fogaiból. A vizsgálat eredményeiről az egyetem oldala számolt be.
Az analízis szerint mindkét férfi az M1a1 haplotípushoz tartozott, ami anyai rokonságra utal. Az Y kromoszóma-szekvenciáknál ugyanakkor eltérésekre bukkantak, ez pedig azt sugallja, hogy Nakhtankh és Khnumnakht más-más apáktól származott. A szakértők az új adatok alapján most úgy vélik, hogy a férfiak féltestvérek lehettek.
„Hosszú és kimerítő volt az út az eredményekig, de végre itt vagyunk” – mondta Konstantina Drosou, a DNS-szekvenciát végző csapat vezetője. A kutató hozzátette, az ilyen pillanatok miatt hisznek az ősi DNS-ek jelentőségében.
Ez a bogár szinte mindent túlél, a mérnökök örömére
Mérnökök vizsgálták a bogár különleges tulajdonságait és igyekeztek eltanulni a természet megoldásait.
Mi okozta a legnagyobb kihalási eseményt?
A földi életet története során több úgynevezett tömegkihalás is sújtotta, melynek során a fajok egy jelentős része eltűnt.
Új módszer az ivarváltásra képes kétéltűek genetikai ivarmeghatározására
Az Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Növényvédelmi Intézet Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjának munkatársai egy olyan molekuláris diagnosztikai módszert dolgoztak ki, amely lehetővé teszi az erdei békák genetikai ivarának a meghatározását.
A fényszennyezés növelheti a szúnyogcsípések mennyiségét
Az ember közelében élő, nappal aktív szúnyogok életmódját változtatja meg a világítás.
Magyar kutatók készítettek 3D-modelleket a kutyák agyáról
Digitalizált koponyák alapján rekonstruálták az ELTE és a Kaposvári Egyetem kutatói 24 kutyafajta és 4 vadon élő farkasféle agyát - tájékoztatta az ELTE az MTI-t.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
