A véltnél korábban barátkoztunk össze a kutyákkal

Fotó: LVR-LandesMuseum Bonn

Luc Janssens, a Leideni Egyetem PhD-hallgatója egy 1914-ben, Bonn közelében felfedezett sír leletanyagát elemezte – számol be a Leideni Egyetem oldala. A nyughelyen egy férfi, egy nő és két kutya maradványait azonosították.

A leletek legújabb vizsgálata alapján a sír mintegy 14 000 éves, ezzel ez a legősibb nyughely, melyben együtt temették el az embereket kutyáikkal. Az új eredmények ráadásul azt is sugallják, hogy a korabeliek nemcsak háziasították az állatokat, hanem törődtek is velük.

A lelőhelyen talált fiatalabb állat 27-28 hetes korában pusztulhatott el, derült ki a fogak vizsgálatából. Az elemzés alapján a szakértő arra jutott, hogy a kutya egy igen súlyos betegségben, kutyát morbillivírus támadta meg (más néven szopornyicavírus). Bár a kórokozó genetikai nyomai nem maradtak fenn, a fogakon azonosított sérülések erre a rendellenességre utalnak.

Janssens szerint az állatot 3-4 hónapos korában fertőzhette meg a vírus, a tünetek pedig 5-6 héten át kétszer vagy háromszor is jelentkezhettek.

„Megfelelő törődés nélkül a súlyos szopornyicában szenvedő kutya kevesebb mint 3 hét alatt elpusztul” – mondta a szakértő. Bár a sírban talált kutya a jelek szerint igen rossz állapotban volt, mégis 8 héten át életben maradt. Ennek oka az lehetett, hogy gazdái gondoskodtak róla – melegen tartották, tisztították, etették és itatták. Ez meglepő, ugyanis az állat betegsége alatt nem tudott gazdái segítségére lenni.

Az a tény, hogy ennek ellenére is ápolták, illetve hogy emberekkel együtt temették el, azt mutatja, hogy már a korszakban különleges kapcsolat alakult ki az emberek és kutyák között.