Műanyagrészecskék lepik el a tengerek mélyét

Kép: Pixabay

A Galway-i Ír Nemzeti Egyetem (NUI Galway) munkatársai 233, az Atlanti-óceán északnyugati részéről begyűjtött mélytengeri halat elemeztek. A legmélyebbről származó példányt 600 méterrel az óceánfelszín alatt azonosították.

A tanulmányozott fajok mérete igazán változatos volt, a legkisebb, a Benthosema glaciale csupán 1,5; míg a legnagyobb, a Serrivomer beanii 60 centiméteresre nő meg. A begyűjtött egyedeket az egyetem mikroműanyagokkal foglalkozó intézetében vizsgálták meg.

A parányi szemcsék a műanyag lebomlása során keletkeznek, de a szennyvíz is tartalmazhat ruhákról és használati tárgyakból származó részecskéket. Mivel a mikroműanyagok sűrűsége kicsi, általában a víz tetején lebegnek.

Alina Wieczorek, a kutatás vezetője szerint a mélyben élő halak az éjszaka során gyakran úsznak feljebb planktonokra vadászva. Valószínűleg ilyenkor kerülnek érintkezésbe a szennyeződéssel. A szakértő hozzátette, a tanulmányozott példányok 73 százalékának gyomrában sikerült kimutatniuk mikroműanyagokat.

Korábbi tanulmányok már rávilágítottak, hogy az apró részecskék számtalan tengeri élőlényben jelen vannak. A szemcsék többek közt belső sérüléseket, gyulladást és étvágycsökkenést okozhatnak. A műanyagokhoz ráadásul a gyártás során gyakran olyan vegyületeket, például színezőanyagokat is adnak, melyek további negatív hatásokkal járhatnak. Az újabb bizonyítékok azt mutatják, hogy ezek a mérgező vegyületek károsíthatják a mikroműanyagokat elnyelő állatok szervezetét.

Az NUI Galway friss eredményei rávilágítottak, hogy már az óceán eldugottabb pontjain élő teremtmények sincsenek biztonságban a parányi szennyezőanyagoktól.

A kutatás során a halakat egy melegebb körkörös óceáni áramlat területéről gyűjtötték be. A szakértők azt feltételezik, hogy az ilyen típusú áramlatok elősegíthetik a mikroműanyagok felgyülemlését, a tanulmányozott példányok tehát egy kifejezetten szennyezett régióból származhatnak.