Emma, Malvin, Zseraldina2021. április 19., hétfő
Tudomány

Kémek Föld körüli pályán

National Geographic Magyarország

A kémműholdak története a hidegháborús időszakra nyúlik vissza.

NOSS műholdpáros felfénylése, e műholdak az amerikai haditengerészet megfigyelőeszközei, mind a rádiós kommunikációt, mind a hajók útvonalát, mind a fegyverek használatának elektronikus jeleit érzékelik. A műholdak alig 2-3 méteresek, kb.1100 km magasban keringenek, ám képesek olyan jellegű felvillanásokra, mint a közismert Iridium távközlési műholdak.
Fotó: Landy-Gyebnár Mónika

Az első kémműholdakat 1959-től üzemeltették, ezek még egyszerű, automatizált kamerával és sok ezer méternyi filmmel fölszerelt, fotókat készítő űrjárművek voltak. Gyakorlatilag ugyanazt a feladatot látták el, mint a repülőgépes megfigyelések, ám a repülőgéppel ellentétben volt egy előnyük: semmilyen eszközzel nem vette észre a megfigyelt alany, így megsemmisíteni sem lehetett. Amikor a műhold a rendelkezésére álló filmeket fölhasználta, egy speciális kapszulába zárva visszaejtette a Földre, ahol az ejtőernyője segítségével, meghatározott helyszínen landolt az óceánban, általában egy hadihajó közelében.

Már ebben a korai időszakban is olyan nagy felbontású felvételeket készítettek műholdakról, amelyek sokkal jobbak voltak a Google Föld műholdas képmegjelenítésénél, leginkább azért, mert a kereskedelmi forgalomba hozható, így a Google által is felhasznált műholdfelvételek felbontási határát 2014-ig törvény is maximalizálta 50 centiméterben. A Keyhole műholdak alacsony, 150 kilométeres pályán keringtek, így közelről készíthettek felvételeket a kiszemelt ellenséges területekről, képfelbontásuk határa 61 centiméter volt képpontonként, ilyen felvételekkel tudták például követni a szovjet csapatmozgásokat is. Ezek a kis magasságban keringő korai, filmre fotózó műholdak csak néhány hónapig működhettek, mert elfogyott a magukkal vitt film, amit pótolni nem lehetett, s a filmkapszula hazaküldését követően a műhold önmegsemmisítő légköri pályán elégett. 1976-ban lőtték fel az első valós idejű adatokat szolgáltató, digitális képalkotó kémműholdat, azóta is ilyenek üzemelnek, s rádióhullámok segítségével sugározzák le a készített képeket. Csupán az USA több mint 120 kémműholdat üzemeltet jelenleg, ez az amerikai műholdak összességének 15 százalékát teszi ki.

Ma már számtalan speciális műhold segíti a katonai hírszerzést, különféle érzékelési tartományokban tudják megfigyelni a célterületet, alkalmasak a rádióadások lehallgatására, mikrohullámú, infravörös- és radarmérésekre, megállapíthatják, a Földön látott tárgy anyagát. A szovjet időkből ismert esetekből tudjuk, hogy több alkalommal megtévesztő katonai eszközökről adtak hírt valódiként a távérzékelés akkori hiányosságai miatt, így pl. kimondottan az ellenség megtévesztésére készített műanyag „rakéta” és „tengeralattjáró” is lencsevégre került a korabeli amerikai hírszerző műholdak segítségével. A pozitív eredmények sem elhanyagolhatóak: a CIA-nek tudomása volt a szovjet interkontinentális rakétasilókról, mivel műholdakról követték azok építését, és még azt is tudták, hogy milyen vastag fala van a silónak.

A kémműholdak kiegészítik egymás munkáját, pl. az amerikai Keyhole látható tartományban fotóz, a Lacrosse pedig radar tartományban végez felméréseket, így felhős időben és éjjel is használható – mindegyik esetében kb. 10 centiméteres felbontású képek készülhetnek a felszínről.

Amatőr műholdmegfigyelők észrevették például, hogy 1998-ban Bagdad bombázása után közvetlenül e kémműholdak többször is átrepültek a város felett.


Amerikai kémműhold fellövése – az STSS-Demo műholdak a ballisztikus rakéták megfigyelésével járulnak hozzá az amerikai nemzetbiztonsághoz
Forrás: Wikipedia

Persze a műholdak sem maradhatnak láthatatlanok, hiszen a nagy magasságban keringő űrjárművek burkolatán, vagy a napelemtábláikon megcsillan a napfény és a földi éjszakai égbolton apró fénypontként vonulnak át.  Attól függően, hogy miként és milyen felületét éri a napfény, a felvillanások lehetnek egészen rövid idejűek, közel pontszerűek, de nem ritkán több másodpercen át látszó fokozatos felfénylés és elhalványodás is jellemző rájuk. Ez természetesen minden más műholdra is igaz, hiszen ismerhetjük a Nemzetközi Űrállomás rendszeres, jól látható és igen fényes átvonulásait, illetve az Iridium kommunikációs műholdak híres felfényléseit – ezek az időpontok speciális adatbázisokban nyilvánosan nyomon követhetőek az érdeklődő megfigyelő számára. Az éjjeli égbolt megfigyelésével foglalkozók számára azonban ma már szinte mindennapos esemény. Olyan műholdátvonulásokat, felvillanásokat is látni, amelyeket az adatbázisokban hiába keres az ember. E műholdak igen nagy valószínűséggel titkos katonai űreszközök, ezért nyilvánvaló okokból nem kerülnek be a nyilvános adatbázisokba.

Az is előfordult már, hogy a gyakran fényes felvillanásokat produkáló kémműholdak egy idő után megjelentek az adatbázisokban, mivel túl sokan látták a felvillanásokat és túl sokat találgattak, vajon, mi lehet. Ilyen például a NOSS műholdcsalád, ezek a műholdak az Amerikai Haditengerészet megfigyelő űreszközei, ráadásul formációban repülnek, két, vagy néha három műhold egyszerre vonul át az égbolton. Ilyenkor a 2-3 fénypont egymással azonos távolságot tartva látható az égen, néha még szabad szemmel is megfigyelhető, időnként fényesek, máskor halványabbak, s csak a nagy érzékenységű fotókon jelennek meg. Persze nemcsak amerikai vagy orosz kémműholdak léteznek, ma már gyakorlatilag minden, űrbe kijutott nemzet rendelkezik valamilyen megfigyelő műholddal, a legtöbbet a kínaiak üzemeltetik a két nagyhatalom után. Ma is vannak olyan, ismeretlen műholdak, amelyek hasonlóképpen felfénylenek az égen, ám a kíváncsi megfigyelő hiába keresi a műhold adatbázisokban. Vajon hány UFO-észlelést köszönhet a formációban repülő kémholdaknak a világ?

Az amerikai haditengerészet NOSS műholdcsaládjából egy hármas formációban repülő egység, a fotó láttán érthetővé válik számos rejtélyes UFO-észlelés is
Forrás: Wikipedia

Számos ötlet felmerült persze a kémműholdak „láthatatlanná” tételére is, de konkrét megvalósításukról csak az 1980-as évektől vannak adatok. Elsősorban a műholdak radar- infravörös és optikai tartományban való érzékelhetőségét igyekeztek elfedni, hasonlóan a lopakodó repülőgépekhez, de más trükköket is alkalmaztak. Egy 1999-ben fellőtt kémműholddal együtt egy kimondottan fényes „álműhold” is Föld körüli pályára állt, és a megfigyelők, akik a fellövéstől fogva követték a kémholdat, az álműholdat látták, míg a valódi kémhold egészen más pályán közlekedett addigra már. Bizonyára nem egyedi esetről van szó!

Amellett, hogy a műholdak fizikai megfigyelhetőségét nehezítik, nagyon fontos elem az adminisztratív titkok megőrzése is, vagyis egy kémműhold fellövésekor valójában katonai műholdat állítanak pályára, a legnagyobb titokban. A leplezésnek más módja is van: egy kémműhold indulhat tudományos céllal is az ehhez szükséges felszerelésekkel. A hivatalos verzió szerint tudományos kutatómunkát végez, emellett azonban más, katonai célú megfigyelésekre alkalmas műszereket is hordoz. Nem egy esetben csupán e műholdak pályaadatai válnak „gyanússá” és ebből lehet következtetni arra, hogy nem egyedüli feladata a tudományos mérések végzése.

A Perszona típusú, Kozmosz-2506 nevet kapott orosz kémműhold fellövése a Pleszeck Űrkikötőből, a műhold 20 méteres (!) fókusztávolságú kamerája 30 cm felbontású képet rögzít Földünkről

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért nem készülnek a kémműholdak egytől-egyig olyan anyagokból, amelyek nem verik vissza a fényt és a radarhullámokat? Egyrészt sok esetben a napelemek a fényvisszaverő felületek, ezeket pedig nehéz lenne nélkülözni – de nem lehetetlen, hiszen fellőhetünk olyan műholdat is, amelyik más energiaforrásról üzemel, azonban ezeket költséghatékonyan, hosszú távon üzemeltetni nem lehetséges, ráadásul az üzemanyag, amit magával kell vinni, a műholdnak, plusz teher a fellövéskor, s így jelentősen emeli az alapköltségeket is. A műholdak egy része magasabb Föld körüli pályán, vagy elnyúlt ellipszis alakban kering, ráadásul minden kisebb pályamódosításhoz, korrekcióhoz is üzemanyagot használ, a kémműholdak esetében pedig minden bizonnyal szükség van arra, hogy időnként átirányítsák őket más pályára a megfigyelendő földi célpontnak megfelelően. Maradnak tehát a napelemek, mint a műholdak műszereinek energiaigényét kielégítő alapvető eszközök, ha ezeket a „lopakodó” bevonatottal látják el, ez igen költséges, s az űrbéli körülményekkel szemben is ellenállónak kell lenni, így az egyébként is rendkívül költséges katonai műholdakat még tovább drágítja egy ilyen technológia alkalmazása.

Az orosz Kozmosz-2227 nevű kémműhold átvonulása Veszprém felett, az átvonulás szabad szemmel is látszott, s a kompozit fotón kivehető, hogy a műhold fényessége változott ezen idő alatt
Fotó: Landy-Gyebnár Mónika

Van-e a hétköznapi életben valami haszna a kémműholdakra kifejlesztett technológiának? A távérzékelés számos, ma polgári, kereskedelmi célokra használt és egyre nagyobb fontosságú területe katonai fejlesztések eredménye. A bolygónk felszínének változásait figyelő polgári (tudományos megfigyelő) műholdak ugyan még nem rendelkeznek akkora felbontással, mint a katonai műholdak, de így is érzékelhetünk a segítségükkel számtalan életbe vágó jelenséget, így például a sáskajárások előrejelzéséhez is műholdas megfigyeléseket használunk ma már, egyre nagyobb pontossággal. Ám mondhatnánk például a 2017-ben különösen nagy területen és világszerte sok helyszínen pusztító bozóttüzek, erdőtüzek pontos megfigyelését is. Az infravörös mérések a kisebb tűzgócokat is jelzik, s így az oltás során megelőzhető ezek tovaterjedése – a hatalmas kanadai erdőségekben ez a tudás nélkülözhetetlen. Hasonlóan alapvető a modern mezőgazdaság számára a műholdakkal mért talajnedvesség, vagy a növények fejlődésének üteme, így hatékonyabban tervezhetőek a mezőgazdasági munkálatok. Ennek köszönhetően műholdas megfigyeléseken alapuló rendszert vezettek be Pakisztánban nemrégiben, ahol nem a világ más részein szokványos hatalmas birtokok, hanem a kisebb farmok tulajdonosai is nyernek az eredményekből pusztán azzal, hogy SMS értesítést kapnak hetente a termőföldjeik öntözési igényeiről.


Az olasz COSMO SkyMed műhold egyaránt ellát civil és katonai megfigyelési feladatokat, a felfényléseit a radarantennájának köszönhetjük
Fotó: Landy-Gyebnár Mónika

A modern élet számos területén is találkozhatunk eredetileg katonai célú kutatásokból, fejlesztésekből eredő, egészen hétköznapivá vált segédeszközökkel, elég, ha a GPS helymeghatározásra gondolunk – a technológia a közlekedés, a mezőgazdaság, az építőipar, de akár a régészet, geológia, természetvédelem területén is nélkülözhetetlen ma már. A GPS műholdas technológiát eredetileg kizárólag katonai navigációs célokra fejlesztették ki, és csak az 1980-as években hoztak döntést arról, hogy részben civilek számára is elérhetővé teszik. A mai napig lehetőség van arra, hogy egyes régiókat kizárjanak a használatából, hogy ezzel elkerüljék például az ellenséges katonai mozgások irányítását.

Hozzászólások

1971 óta működnek űrállomások

1971 óta működnek űrállomások

1971. április 19-én állították Föld körüli pályára a világ első űrállomását, a szovjet Szaljut-1-et, az összefoglaló MTVA Sajtóarchívuma alapján készült.

Egyre északabbra terjednek a kullancsok

Egyre északabbra terjednek a kullancsok

A kullancsok egyre gyakrabban kerülnek elő olyan sarkvidéki területekről, ahonnan korábban hiányoztak.

Macska méretű sztegoszaurusz-féle élt 100 millió éve

Macska méretű sztegoszaurusz-féle élt 100 millió éve

Egy nemzetközi kutatócsoport Kínában bukkant rá a kréta időszaki állat lábnyomára.

Lezárult a Bode Múzeum Flóra szobrának vitája

Lezárult a Bode Múzeum Flóra szobrának vitája

A párizsi Nemzeti Tudományos Kutatóközpont tudósai végleg pontot tettek a berlini Bode Múzeum Flóra szobrának eredetét övező viták végére.

Vajon hány T. rex élt valaha?

Vajon hány T. rex élt valaha?

A Tyrannosaurus rex kora legfélelmetesebb csúcsragadozója volt, de vajon összesen hány ilyen állat rótta Észak-Amerika földjét a kréta időszakban?

National Geographic 2021. áprilisi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

10 560 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket