Nagy a baj: úgy tűnik, egyetlen északi simabálna sem született idén

Az északi simabálnák 2018-as ellési szezonja során egyetlen újszülöttet sem azonosítottak a kutatók.

Kép: Wikipedia
Az északi simabálnák ellési szezonja minden évben decembertől március végéig tart. A nőstények utódaikat rendszerint az Egyesült Államok délkeleti partvidékén, Florida és Georgia között hozzák világra.
A kutatók 1989 óta igyekeznek felmérni, hogy az egyes években hány borjú is születik. Az utóbbi három évtizedben évente átlagosan 17 volt a szaporulat, és minden évben legalább egy újszülött egyedet találtak.
Idén azonban egyelőre egyetlen új borjút sem fedeztek fel, pedig a szezon rövidesen véget ér – számol be a Phys.org. Barb Zoodsma, az amerikai Nemzeti Tengeri Halászati Szolgálat munkatársa úgy véli, a mostani egy döntő pillanat: ha nem vesszük komolyan és nem derítjük fel a problémát, akkor a vég kezdetét jelentheti. Zoodsma hozzátette, nem számít arra, hogy az utolsó héten új borjúra bukkanjanak.
A 2017-es év kifejezetten rosszul alakult az északi simabálnáknak: csupán 5 egyed született, de 17 példány tetemét sodorta partra az óceán. A faj populációja a becslések alapján 450 egyedet tartalmaz. Mivel ebben a szezonban a jelek szerint egyetlen borjú sem jött világra, az egyedszám 2018-ban tovább csökkenhet.
A kutatók még a napokban is folytatják az újszülöttek keresését, mielőtt a bálnák tovább vonulnának tavaszi területeikre. Itt a szakértők újabb megfigyelést végeznek majd, hátha egy-két borjú elkerülte a figyelmüket.
Lehetséges, hogy 2019-ben az átlag fölé fog emelkedni a szaporulat. A nőstény bálnák általában háromévente hoznak világra utódokat, és bizonyos években sok példány épp egyszerre tart szünetet. Az utolsó kritikus ellési időszak 2000-ben volt, ekkor csupán egyetlen újszülött példányt láttak. A következő szezonban azonban jóval átlag feletti volt a születésszám, ekkor 31 borjat azonosítottak.
Az idei ellési időszak újabb bizonyíték arra, hogy az eddigieknél is komolyabb lépéseket kell tenni a faj védelmében.
A szakértők úgy vélik, hogy a születésszám csökkenésének hátterében részben a halászhálók lehetnek. Bár a hálók általában nem okoznak halálos sérüléseket, így is olyan stresszt válthatnak ki a nőstényekben, amely megnehezíti a fogamzást vagy az ellést. Napjainkra ráadásul a nőstények élettartama is a felére csökkent: manapság átlagosan csupán 30 évig élnek.