A tudományos ismeretterjesztés NatGeo-díjasa

Fotó: Potyó Imre

Természettudományi, műszaki, informatikai, matematika alap-, vagy mesterszakos illetve doktorandusz hallgatók immár második alkalommal mérték össze kommunikációs tudásukat, 3 perces közérthető tudományos előadásban.

Babiczky Ákos biológusként végzett és pár éve agykutatással foglalkozik. Tudását szeretné minél több érdeklődővel megosztani, céljai között szerepel a tudomány népszerűsítése. Ez volt az oka, hogy jelentkezett a Scindikátor versenyre?
Az utóbbi időben elkezdett érdekelni a tudománykommunikáció, mert azt látom, hogy nagyon szép dolog a tudomány, fontos és okos dolgokat fedeznek fel, de eléggé elaprózott. Sok tudós olyan specifikus dolgokkal foglalkozik, hogy ezt az utca embere nem érti és követni sem tudja.
Többen kétségbe vonják a kutatások eredményeit, hisz miközben rengeteg pénz megy el a tudományos munkára még mindig nincs meg a rák, vagy éppen a depresszió hatékony gyógymódja. Ennek egyik oka, hogy a tudománnyal foglalkozó szakemberek, bármennyire is jók a szakmájukban, nem tudják közérthetően átadni a tudásukat. Ezt sokszor még a szakterületen belül is tapasztalom, beülünk egy szakmai konferenciára és előfordul, még a legnagyobb előadó, egy különleges témával sem tud mindenkit lekötni. Szerintem ez probléma, amivel foglalkozni kellene, hogy a kutatók sokkal jobban kommunikáljanak egyrészt egymást között, másrészt a mindennapi ember, a laikus közönség számára is.

Fotó: Potyó Imre

Mit lehet azzal elérni a mindennapi embereknél, ha jobban értik a tudomány eredményeit, vagy a kutatás tárgyát?
Ez azért lenne fontos, mert sokan kezdik elveszteni a bizalmukat a tudományban, aminek számos példáját láthatjuk az életben, például az oltásellenesség, a lapos föld elmélet vagy a különböző összeesküvés-elméletek, például a chemtrail. Ennek az elméletnek a követői úgy gondolják, egyes repülőgépek titokban mérgező anyagot permeteznek. Ez szerintem részben annak tudható be, hogy az emberek azt látják: sok okos tudós szorgalmasan kutat, és mégsem látszanak az eredmények a mindennapokban.

Rátérve a tudományra, amit művel, agykutatással foglalkozik, mégpedig nem a kóros folyamatokkal, hanem az alapvető működésekkel. Mi az, ami megfogta a koponyánkba zárt, 1,3 kilónyi szervünk működésével kapcsolatban? Kétségtelenül izgalmas lehet, amikor az agy kutatja az agyat.
Valóban, ez önmagában egy zseniális dolog, hogy az agy kutatja az agyat. Annak idején engem még az immunológia érdekelt, az volt a mániám, hogy HIV kutató leszek, de azután anatómia órán megtetszettek az idegtudomány dolgai. Megkértem az előadót, hogy mondjon pár nevet, akihez elmehetnék beszélgetni, ő adta meg Acsády László agykutató-biológus elérhetőségét, aki a KOKI-ban dolgozott; teljesen véletlenszerűen beestem hozzá az utcáról, megkértem, hogy szánjon rám egy órát -, nagyon kedvesen fogadott, és egyből úgy kezelte a dolgot, hogy jöhetek hozzá tudományos diákköri munkát végezni a csoportjában. Másodéves voltam, eleinte cikkeket nézegettem, de aztán elkezdtem dolgozni Acsády László csoportjában, Mátyás Ferenc irányításával, aki később saját csoportot alakított az MTA TTK-n, azóta is az ő témavezetésével dolgozom.

Mit kutatnak?
Korábban egy olyan agyterületet kutattunk, amelyiket hagyományosan az éberséggel, ébrenléttel hoztak kapcsolatba, de erre nem volt közvetlen bizonyíték. Nekünk a modern technikák segítségével sikerült ezt tisztázni. Ma már egyébként egyre jobban értjük, hogy az agyban a különböző feladatok nem feltétlenül koncentrálódnak egy meghatározott agyterületre, ezért látjuk sokszor, hogy a kutatók műtétileg eltávolítanak egy agyterületet, és mégsem azt a hatást érik el, amire számítottak, vagy ellentmondásos eredményekkel szembesülnek. Munkánk során ezért először megpróbálunk genetikailag azonosítani egy funkcionálisan összetartozó idegsejtcsoportot. Ha ez megvan, akkor különböző fényérzékeny fehérjéket juttatunk be célzottan ezekbe az idegsejtekbe, majd egy optikai szál (vékony üvegszál) segítségével fénnyel serkenthetjük, vagy gátolhatjuk ezeknek a sejteknek a működését. Ezt élő állatokban is meg tudjuk csinálni – mi egerekkel dolgozunk -, így pedig közvetlenül megfigyelhetjük, hogy ezek az idegsejtek milyen hatással vannak a viselkedésre. Ha ezeket az idegsejteket például fényinger éri, az alvó állat felébred. Már korábban is úgy gondolták, hogy ezek az idegsejtek az ébredéssel kapcsolatosak, de ezt most nekünk sikerült egyértelműen bizonyítani.

Mit hozhat a mindennapi ember számára ez a kutatás?
Ezt talán a mostani újabb kutatásunkkal tudnám érthetővé tenni, ami a félelemmel kapcsolatos. Egy olyan idegsejtcsoportot vizsgálunk, amelyek a félelem kialakulásához köthetőek. Kialakítunk egy félelmi feltételes reflexet: mondjuk egy hangot hall az állat, és közben egy kellemetlen inger éri, akkor később már a hang maga kiváltja belőle a kellemetlen ingertől való félelmet. Ezekbe a sejtekbe, amiket találtunk, szintén bejuttatjuk ezt a bizonyos fényérzékeny fehérjét és vizsgáljuk, hogy a fényingerrel hogyan tudjuk befolyásolni, kiváltani vagy éppen megszüntetni a félelemérzést, illetve befolyásolni a tanulás hatékonyságát, vagyis hogy ezeknek a sejteknek milyen szerepük van a félelemérzés kialakulásában illetve gátlásában. Ez hosszú távon akár a szorongás vagy depresszió új terápiás lehetőségeinek a kifejlesztéséhez is vezethet.

Visszatérve a tudománykommunikációhoz, ha jól értem, akkor a kutatás mellett próbálja ezeket az ismereteket érthető formában eljuttatni a mindennapi emberekhez. Hogyan?
Egyrészt az utóbbi pár évben sok olyan konferencián, rendezvényen adtam elő, például diákkonferenciákon, ahol kicsit közérthetőbben, szélesebb körben mondtuk el az eredményeinket. De voltam a Liftbeszéd konferencián az ELTE-n, itt két percben kellett összefoglalni azt, hogy mivel foglalkozunk. Ez megint másféle kihívás, mint egy konferenciaelőadás.

Merre vezet tovább az út, melyik irányt akarja erősíteni, a kutatást, vagy a tudománykommunikációt?
Rövid távon befejezem az egyetemet, ez fontos. Utána elkezdem a doktori iskolát és maradok ebben a kutatócsoportban. Eddig a kutatásoknak elsősorban az anatómiai részével foglalkoztam, ezt szeretném a viselkedéskutatás irányában bővíteni. Emellett erősíteni akarom a tudománykommunikációs tevékenységemet, ilyen irányban is tanulni akarok. Hogy utána merre vezet az út, ezt még nem tudom, ez még nagyon messze van.
Rövid távú terveim között szerepel egy videóblog indítása. Azt veszem észre, hogy az én korosztályom már kevesebbet olvas. Tudományos blogból rengeteg van, nem akarok kétszázötvehatodik lenni, viszont tudományos videóblogból kevesebb. Ez már évek óta érlelődik bennem, aztán majd kiderül, hogy mekkora sikert tudok elérni vele. Mindenesetre vannak témaötleteim, régóta irogatom ezeket, gyűjtök hozzájuk anyagot. Ehhez azért nagyon sok idő kell, és egyelőre a többi dolgomat kell csinálni.

Az interjút készítette: Egyed László