„Négyszemű” volt az ősi gyíkfaj

Fotó: Senckenberg Gesellschaft für Naturforschung / Andreas Lachmann / Digimorph.org

A harmadik és negyedik szem valójában fényérzékelő szervekre utal, melyek az állat fején helyezkedtek el – írja a Phys.org. A szervek kulcsszerepet játszottak a faj tájékozódásában, illetve cirkadián és éves ciklusának fenntartásában.

A fotoszenzitív pineális (tobozmiriggyel kapcsolatos) testrészek több fejletlenebb gerincesnél, például a halaknál és békáknál is fellelhetőek. A szakértők az efféle szervre gyakran hivatkoznak harmadik szemként. A kutatók úgy gondolják, hogy az ilyen fényérzékelők igen gyakoriak voltak a primitív gerinceseknél.

Krister Smith, a Senckenberg Kutatóintézet munkatársa szerint az evolúció során a harmadik szem egymástól függetlenül tűnt el bizonyos csoportoknál, például az emlősöknél. Egy elmélet ugyanakkor azt is feltételezi, hogy a gyíkok harmadik szeme más típusú, úgynevezett parapineális szervből alakult ki.

A négyszemű gyík felfedezése azt bizonyítja, hogy a modern gyíkok harmadik szeme különbözik más gerincesek harmadik szemétől. Az ősi faj ugyanis pineális és parapineális szervvel is rendelkezett.

Smith-ék azután kezdték el keresni az állat, a Saniwa ensidens negyedik szemét, hogy a szakértők nem tudtak megegyezni abban, hogy hol is helyezkedett el annak harmadik szeme. Smith és csapata arra gyanakodott, hogy az élőlény valójában egy negyedik fényérzékelővel is rendelkezett.

A kutatók 150 éve felfedezett példányokat kezdtek el elemezni. A CT vizsgálat két egyednél is kimutatta, hogy koponyájukon volt hely a negyedik szem számára. A bizonyítékok azt sugallják, hogy a modern gyíkok harmadik szeme ezen parapineális szervből alakult ki.

A szakértők úgy vélik, hogy további kutatásokra lesz szükség a harmadik és negyedik fényérzékelő testrész evolúciójának, illetve funkciójának megértéséhez. A vizsgálat azt is igazolta, hogy a múzeumokban őrzött kövületek, még ha töredékesek is, rendkívül hasznosak lehetnek a tudomány számára.