Elkészült a gímszarvas genomjának leírása

Balra az a 7 éves hím gímszarvas látható, amelynek DNS-e alapján elkészült a faj genetikai térképe
Fotó: Orosz László

A kizárólagosan hazai erőforrásokból végzett kutatás eredményei a Molecular Genetics and Genomincs című folyóiratban jelentek meg.

Ez csaknem az összes, kb. húszezer gén meghatározását jelenti, valamint a gének kromoszómák szerinti rendjét, így a teljes DNS-szekvenálással elkészült a gímszarvas teljes genomjának leírása (CerELa1.0). A genetikai mintát egy kapitális szarvasbika szolgáltatta, ami a Kaposvári Egyetem Vadgazdálkodási központja telepén, Bőszénfán élt, természetközeli körülmények között. A tisztított DNS-t 74-szeres lefedettséggel szekventálták meg, majd átfedő szakaszokba rendezték.

Bana Nóra, a közlemény első szerzője, kiemeli, hogy az általuk készített gímszarvas genom szekvencia helyességét a napokban egy független vizsgálat is megerősítette. Egy angol-újzélandi kutatócsoport által meghatározott, 38 ezer SNP (egyedi nukleotid polimorfizmus) rekombinációs elemzését tartalmazó nagy sűrűségű gímszarvas géntérkép tökéletes fedésbe volt hozható a magyar kutatók által készített géntérképpel.

A kutatócsoport már rendelkezett a gímszarvas genom rekombináció alapú géntérképével, és ezt kombinálták egy közel rokon faj (a szarvasmarha, Bos taurus) teljes genom szekvenciájával. Az is kiderült, hogy a géntérképi markerek sorrendje a gímszarvas és a szarvasmarha számos kromoszómájában megegyezett, másutt nagy szakaszokon szintenikus (a gének sorrendje azonos) volt, megint másutt a közös Pecora őstől történt evolúciójuk elválása során rögzült inverziókat és transzlokációkat jeleztek.

A genomtérkép folyamatosan bővíthető az új ismeretek függvényében, ez pedig lehetővé teszi a hazai gímszarvas-populáció dinamikájának nyomon követését, evolúciós vizsgálatok elvégzését, de segíti a természetvédelem és a vadgazdálkodás munkáját is.

Vellai Tibor, az ELTE Genetikai Tanszékének vezetője szerint a kutatással olyan genetikai asszociációs vizsgálatok elvégzésére is lehetőség nyílik, amelynek révén felderíthető egyes gének szerepe az agancs egyes tulajdonságainak (pl. trófea értékének) meghatározásában. Az orvostudomány is profitálhat e kutatásból, hiszen az agancs növekedésének genetikai szabályozása közelebb vihet minket a csontritkulás, a szervfejlődés, a szöveti regeneráció vagy egyes tumoros folyamatok molekuláris hátterének pontosabb megértéséhez.

A gímszarvas genomjának feltárása számos hasonló természetvédelmi célú kutatás sikeres elindításához jelentett és jelent bátorítást, hiszen a szekvencia elemzés tapasztalatait a kutatók más fajok, köztük, nagy ragadozók (medve, farkas, hiúz) magyarországi előfordulásának és vándorlásának igazolására is fel tudják használni. A szarvas esetében alkalmazott genom diagnosztika a vaddisznó állományok nyomon követésére is alkalmas lehet.

Orosz László, az ELTE professor emeritusa számára a gímszarvasok kutatása nem csak a várható genetikai eredmények hasznosíthatósága miatt fontos. Történetek, mondák, barlangrajzok is jelzik, hogy a szarvas milyen sok szállal kötődik az emberi kultúrához. A szarvasokra jellemző hatalmas agancs mindig is kivívta az emberek tiszteletét és kíváncsiságát, nem véletlenül vált több nép mitológiájának szereplőjévé, köztük a magyar mitológiának is központi alakja a ’csodaszarvas’.