Rejtőzködő lárvákra bukkantak a 100 millió éves borostyánokban

Kép: Nanjing Institute of Geology and Palaeontology

Az álcázás az ökoszisztémában számos helyen megfigyelhető. A rovarok például gyakran utánozzák a gallyak vagy levelek külsejét, hogy elkerüljék a ragadozók vagy éppen a prédák figyelmét.

A májmohák a legkorábbi szárazföldi növények közé tartoznak, és már a paleozoikum óta igen elterjedtek. A rovarok és a májmohák közti interakcióra utaló álcázásra viszont sem a múltból, sem a jelenből nem ismernek sok példát a kutatók.

A közelmúltban a Kínai Mezőgazdasági Egyetem munkatársai és a Kínai Tudományos Akadémia geológusai új fátyolkafajt fedeztek fel két kréta kori, Burmában azonosított borostyánban – írj a Phys.org. A 100 millió éves kövületekben a szakértők két lárvára bukkantak.

A lárvák külseje láthatóan a korabeli májmohákéra emlékeztet. Ez a legkorábbi ismert példája annak, hogy egy rovar a növénycsoporthoz igazodva álcázta volna magát.

A lárvák lapos, levélszerű oldalsó lemezekkel rendelkeztek, melyek torukat és potrohukat borították. Hasonló morfológiai tulajdonságokat eddig egyetlen fátyolkafaj lárvájánál sem figyeltek meg. Az élőlények ugyanakkor nem rendelkeztek sörtével, illetve egyéb, az álcázást segítő testrésszel.

A kutatók azt feltételezik, hogy a lárvák ragadozók voltak.

A májmohák már a késő kréta korra igen elterjedté váltak, így a mai Burma területén létezett trópusi őserdőben is gyakoriak voltak. A növények főként fák leveleire és törzseire nőttek, így fordulhatott elő, hogy sokszor gyantába ragadtak, majd borostyánként konzerválódtak.

Az ősi fátyolkalárvák feltételezhetően a májmohákkal sűrűn borított fákon éltek, így időnként maguk is a gyanta áldozatává váltak.