Viszonylag gyorsan visszatért az élet a Chicxulub-kráterbe

Drámai következményekkel járt, hogy 66 millió évvel ezelőtt egy 9,9 kilométer átmérőjű kisbolygó csapódott a mai Mexikó területén lévő Yucatán-félszigetbe: kihalt a növény- és állatfajok 75 százaléka, így a dinoszauruszok is.

A mai Mexikói-öböl területén lévő becsapódási területre, a Chicxulub-kráterbe azonban meglepően gyorsan tért vissza az élet: már 30 ezer évvel később virágzó ökoszisztéma létezett a régióban – írják kutatók a Nature című tudományos lap aktuális számában.

Egy nemzetközi projekt kutatói két éve fúrásokat végeztek a meteoritkráterben. A 200 kilométer átmérőjű kráter nagyobb része a Mexikói-öbölben található, a kráter peremének egy része pedig a Yucatán-félsziget északnyugati végén.

A több mint 800 méter hosszú furatminták feldolgozásában és elemzésében részt vett Ludovic Ferriere, a bécsi Természettudományi Múzeum meteoritkutatója is.

„Egy hónapon keresztül a hét minden napján 12 ország 30 kutatója két műszakban elemezte a mintát” – mondta a kutató, aki becsapódási szakértőként elsősorban a kráterekben fellelhető kvarcot kutatta.

Az austini Texasi Egyetem vezetésével a nemzetközi kutatócsoport a furatokban lévő mikrokövületek, egysejtű organizmusok, többek között algák és planktonok maradványai és nyomai révén bizonyították, hogy az élőlények nagyon gyorsan visszahódították a krátert.

Kiderült, hogy már 2-3 évvel a becsapódás után megjelent a kráterben az élet. 30 ezer évvel később pedig már fitoplanktonban gazdag volt a terület, ami sokféle fajból álló életközösség kialakulását tette lehetővé.

A kutatást vezető Cris Lowery, a Texasi Egyetem Geofizikai Intézetének tudósa szerint ez „meglepően gyorsan” történt meg. Eddig ugyanis abból indultak ki, hogy a káros környezeti hatások, például mérgező fémek miatt a kráterek környezetében különösen sokáig tart, amíg ismét megvetik lábukat az élőlények.

Nem lehet általánosságban megjövendölni, hogyan újul meg az élet egy aszteroida becsapódása után – emelték ki a kutatók. Az eredmények arra utalnak, hogy az élet visszatérése elsősorban helyi tényezőktől függ. A világ más területein egy-egy becsapódás után 300 ezer évig is eltartott, míg az élet a Chicxulub-kráteréhez hasonló formában regenerálódott.

Miközben a világ más részein gyűjtött furatmintákban csak néhány milliméter olyan anyag van, amely a becsapódás utáni pillanatokban rakódott le, a Chicxulub-kráterből vett furatokban több mint 130 méter vastag ez a réteg. A kutatók így a kövületállomány napi, heti, havi és éves változására is következtetni tudnak.

„Itt a becsapódási kráter egy egész könyvnyi ismeretet rejt az élet visszatértéről, miközben máshol csak néhány oldalnyit találunk” – mondta Ferriere.