Egyre hosszabbá válnak a napok a Hold miatt

Kép: Pixabay

Egy új vizsgálat szerint a távoli múltban, mintegy 1,4 milliárd évvel ezelőtt, egy földi nap még csak 18 órából állt. Ez azt jelenti, hogy a nappalok hossza az elmúlt 1,4 milliárd év során évente átlagosan 0,00001542857 másodperccel vált hosszabbá.

A jelenség hátterében az áll, hogy a Hold lassan, de folyamatosan távolodik bolygónktól – írja a ScienceAlert.

„Ahogy a Hold eltávolodik, a Föld úgy viselkedik, mint egy pörgő műkorcsolyázó, aki karjai kinyújtásával lelassul” – nyilatkozta Stephen Meyers, a Wisconsin-Madisoni Egyetem munkatársa.

Meyersék az asztrokronológia segítségével folytattak kutatást. A módszer lényege, hogy a földi geológiai adatokat összevetik a csillagászati elméletekkel, hogy rekonstruálhassák a Föld és a Naprendszer történetét.

A szakértők azokra az úgynevezett Milanković-ciklusokra koncentráltak, melyek a Nap-Föld távolság, a Föld forgástengelyének ingása és a forgástengely szöge által befolyásolt éghajlatváltozásokat jelölik. Ezek a tényezők mind hatással vannak arra, hogy a bolygó egyes régióit mennyi napfény éri.

A szakértők a módszerrel elvileg képesek felmérni a távoli múlt klimatikus változásait, illetve hogy az egyes átalakulások miként kapcsolódtak a többi naprendszerbeli égitesthez.

A módszer azonban egyáltalán nem egyszerű. Az egyik probléma, hogy a több milliárd éves kőzetek esetében a kormeghatározás nem kellően precíz, a másik gond pedig a kaotikus Naprendszer elmélete. Eszerint a rendszer égitestjeinek pályája egy idő után kaotikussá válik, és így nem lehet pontosan meghatározni mozgásukat.

Az időben visszafelé haladva ráadásul egyre több a probléma. A Hold például az utóbbi időszakban évente 3,82 centiméterrel kerül távolabb a Földtől. Amennyiben az égitest távolodása állandó mértékű lenne, úgy 1,5 milliárd évvel ezelőtt olyan közel lett volna bolygónkhoz, hogy a tömegvonzás széttépte volna.

Meyers és kollégája, Alberto Malinverno, a Columbia Egyetem munkatársa ezért megalkottak egy rendszert, a TimeOptMCMC-t, amely a csillagászati elméleteket, a geológiai adatokat és egy statisztikai megközelítést kombinál. A rendszert a szakértők az észak-kínai Csiamaling-formáció 1,4 milliárd éves kőzetein, illetve az Atlanti-óceán déli részén fekvő Walvis Ridge 55 millió éves anyagain tesztelték.

Az adatoknak köszönhetően a kutatók becslést tudtak adni a Föld és a Hold közelségére, a Föld mozgására, illetve a földi napok hosszára 1,4 milliárd évvel ezelőtt. Az eredmények alapján a távoli múltban kísérőnk jóval lassabban távolodott bolygónktól.

A kutatók következő célja az, hogy új rendszerüket felhasználva a Naprendszer korai történetét is rekonstruálják.