Ablakot nyit a Tejútrendszer közepére az új rádióteleszkóp

A 4,4 milliárd dél-afrikai randból (92 milliárd forint) megvalósult, 64 antennából álló teleszkóp, amely fajtájának legerősebb rádióteleszkópja a déli féltekén, a Négyzetkilométeres Hálózat (SKA) elnevezésű, multikontinentális rádióteleszkóp-rendszer része lesz.

„A MeerKAT a modern kori asztrofizika olyan kulcskérdéseire keresi majd a választ, mint hogy „hogyan keletkeztek a galaxisok, hogyan fejlődnek, és persze mi magunk hogyan kerültünk ide” – mondta Fernando Camilo, a teleszkópot megépítő és működtető Dél-afrikai Rádiócsillagászati Obszervatórium (SARAO) vezető kutatója, hozzátéve, hogy ezen kérdések megválaszolására jelenleg a MeerKAT a világ legalkalmasabb eszköze.

A Dél-Afrika isten háta mögötti Carnarvon térségében megépített rádióteleszkóp pénteki avatóünnepségén, amelyen a dél-afrikai kormány magas rangú illetékesei, valamint külföldi méltóságok is részt vettek, a kutatók közzé tették azokat a legfrissebb felvételeket, amelyeket a MeerKAT készített a Tejútrendszer közepén található nagyon nagy tömegű – szupermasszív – fekete lyukat körülölelő területről.

„A Tejútrendszer közepe 25 ezer fényévnyire van a Földtől és folyamatosan gáz- és porfelhők takarják el, lehetetlenné téve, hogy hagyományos teleszkópokkal szemléljük a területet a Földről” – magyarázták a kutatók. Hozzátették: „az infravörös, a röntgen- és különösen a rádióhullámok azonban képesek áthatolni mindezen, és ablakot nyitni számunkra erre a régióra” és a benne lévő fekete lyukra.

A MeerKAT önállóan fog üzemelni egészen 2023-ig, amikor a tervek szerint beépítik az SKA projektbe.

A Négyzetkilométeres Hálózat (SKA) a tervek szerint a 2020-as évek végétől fog teljes gőzzel üzemelni a világ legnagyobb és legerősebb rádióteleszkóp-rendszereként. Az Afrikában és Ausztráliában felállított háromezer antennája révén tízezerszer gyorsabban és ötvenszer nagyobb érzékenységgel fogja tudni vizsgálni az égboltot, mint bármely másik teleszkóp, olyan felvételeket produkálva, amelyek felbontása lekörözi a Hubble-űrtávcső képeinek minőségét.

Az SKA a Földön kívüli élet esetleges jeleit és a világegyetem létrejöttének körülményeit próbálja majd felderíteni, valamint olyan csillagászati találós kérdések kutatására is szolgál egyebek között, mint a fekete lyukak és a sötét energia.