Várandós nők és magzataik életét veszélyeztető betegség korai kórfolyamatai

Fotó: Profimedia

A praeeclampsia (terhességi toxémia) a várandós nők 5-8 százalékában a terhesség 20. hete után kialakuló, fehérjeürítéssel járó magas vérnyomás, mely súlyos, életveszélyes komplikációkkal járhat.

A terhességek 70 százaléka, a klinikailag felismert terhességek 15 százaléka végződik vetéléssel, és a kiviselt terhességek 25 százalékánál lép fel az anya és/vagy magzata egészségét vagy életét veszélyeztető súlyos szülészeti kórkép. Ez utóbbiak közé soroljuk a praeeclampsiát, a HELLP-szindrómát, a méhen belüli sorvadást, valamint a spontán koraszülést is. A praeeclampsia a várandós nők 5-8 százalékánál a terhesség 20. hete után kialakuló, fehérjeürítéssel járó magas vérnyomás, amely súlyos komplikációkkal járhat (pl. máj- és vesekárosodás, tüdőödéma, agyvérzés, véralvadási zavarok). A praeeclampsia egyik legsúlyosabb szövődménye az eclampsia, amely az egész testre kiterjedő görcsökkel járó eszméletvesztéses állapot, ami következményes agyvérzéshez és lepényleváláshoz, anyai és magzati halálhoz vezethet.

Mivel korábbi intenzív kutatások ellenére sem sikerült a praeeclampsia korai patofiziológiás útvonalait részletesen megismerni, hatékony korai diagnosztikus tesztek vagy terápiás eljárások kidolgozására sem volt eddig lehetőség.

Than Nándor Gábor, az MTA TTK Reprodukció Rendszerbiológiája Kutatócsoport tudományos főmunkatársa kutatócsoportjával – hat ország kutatóival együttműködve – rendszer-biológiai módszerekkel a világon elsőként azonosította a praeeclampsia kialakulásában szerepet játszó korai molekuláris útvonalakat és szabályozási hálózatokat. Leírták a méhlepény jellegzetes génhálózati változásait, modellezték a kórfolyamatok kialakulását. Megállapították, hogy praeeclampsiában a méhlepény kórfolyamatai már nagyon korán, az első trimeszterben kezdődnek. Felismerték, hogy a korai, preklinikai kórfolyamatok kialakulásában kulcsszerepük van a méhlepény fejlődési zavarainak, valamint az anyai keringésben a kora terhességben már fennálló szisztémás gyulladásnak is. Molekuláris adataikból levonható fontos következtetés volt az is, hogy az anya és a magzat érintettsége a praeeclampsia méhlepényi kórfolyamataiban független egymástól. A kórfolyamatok molekuláris útvonalainak és szabályzási hálózatainak leírása, valamint a gyógyszerhatáspontok azonosítása pedig oki terápiás eljárások fejlesztését segítheti elő.

Forrás: mta.hu