Orsolya, Zsolt2020. október 21., szerda
Tudomány

A távoli szigeteken több az idegenhonos faj

2018.09.01.Bajomi Bálint
National Geographic Magyarország

Minél távolabb van egy sziget a kontinenstől, annál kevesebb az őshonos faj, míg a behurcolt fajok száma növekszik – erre a következtetésre jutott egy 19 tagú nemzetközi kutatócsoport.

A Galapagos-szigeteken élő, a Darwin-pintyek csoportjába tartozó, közepes földipinty (Geospiza fortis)
Fotó: Profimedia

A tengerek, óceánok azon kis szigetein, amelyek távol esnek a nagyobb szárazföldektől, az évmilliók során különleges élővilág alakult ki. A Csendes-óceánon és az Indiai-óceánon sok ilyen sziget található. Egy lehetséges forgatókönyv az itteni fajok keletkezésére: nagyobb vihar a kontinens partjáról elsodor egy madárrajt, amelyik így egy szigetcsoportra kerül. Mivel ezen faj tagjai korábban nem éltek itt, vetélytársak híján meg tudnak telepedni, és alkalmazkodnak a szigetcsoport különböző területeihez, táplálékaihoz.

A leghíresebb példa erre a Darwin-pintyek esete. Lamichhaney és munkatársainak a 2015-ben a Nature hasábjain megjelent tanulmánya szerint jelenleg rendszertanilag 15 fajhoz sorolják ezen madarakat. A Kókusz-szigeten élő kókuszpintyen kívül az összes többi faj az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigeteken él. Testfelépítésükben és színükben alig-alig térnek el egymástól – különbözőségük leginkább testük méretében és csőrük alakjában mutatkozik meg. Egyesek csőre magok fogyasztásához, másoké rovartáplálékhoz, illetve gyümölcsökhöz alkalmazkodott. Már első leírójuk, Charles Darwin is tisztában volt azzal, hogy ezek a madarak egyetlen őssel rendelkeznek, és a csoport adaptív, alkalmazkodó evolúciója alakította ki a tizenötféle táplálkozási- és életmódot. Ezen változások nyomán egy idő után annyira eltávolodtak egymástól a madarak populációi, hogy ma már külön fajhoz sorolják őket a zoológusok. Az evolúciós elmélet megalkotásához döntő lökést adott, amikor Darwin a helyszínen tanulmányozta ezen madarakat.

Variációk csőrökre – a Darwin-pintyek
Grafika: Laszlovszky András, Wikipedia

Mintegy 150 évvel később Lamichhaney és kollégái korszerű genetikai módszerekkel is leírták a pintyeknél lezajlott evolúciós folyamatot, és meghatározták azt a gént, ami a csőr alakját befolyásolja. Eredményeik szerint a jelenleg élő madarak közös ősei 1,5 millió évvel ezelőtt éltek, valószínűleg ekkor telepedtek meg a Galápagos-szigeteken.

A másik híres történet a Mauritius szigetén egykor előfordult dodóról szól. Ez a madár annak idején sehol másutt nem élt a Földön. Mivel a szigeten nem éltek nagyobb méretű ragadozók, a dodó az evolúció során elvesztette röpképességét, nem félt az embertől, és nem tudott védekezni az újonnan megjelenő állatok ellen. Így könnyű prédája volt az arra járó matrózoknak, akik akár egy bunkósbottal is el tudták ejteni. Az emberi tevékenység nyomán a madár élőhelyeinek kiterjedése is csökkent. Ma úgy tartják a témával foglalkozó biológus kutatók, hogy a behurcolt állatok képezték a legfontosabb tényezőt a dodó kipusztulásában: a hajókról kutyák, disznók, macskák, patkányok és makákó majmok jutottak a szigetre. Ezen állatok kifosztották a dodók fészkeit, és versenyeztek velük a kis mennyiségben rendelkezésre álló erőforrásokért. A dodó ennek nyomán kihalt, mai becslések szerint valószínűleg 1688 és 1715 között.

Dodó Roelant Savery festményén, az 1620-as évek végéről. Forrás: Wikipedia

A dodók kipusztáláshoz hasonló folyamat számos szigeten és számos fajjal kapcsolatban lezajlott, vagy legalábbis elindult. Ennek „köszönhetően” sok őshonos, szigetlakó faj megritkult, vagy kipusztult. Mivel sok, a szigeteken őshonos faj sehol máshol nem fordul elő a Földön, az idegenhonos fajok betelepítése közvetlen veszélyt jelent bolygónk biológiai sokféleségére. Ezt ismerte fel Gerald Durrell, a Magyarországon is ismert neves zoológus, természetvédő, dokumentumfilmes és író, aki egy állatkertet is alapított a megritkult fajok megmentésére. Úgy tűnik, az egykori dodókhoz hasonlóan szintén a Mauritius-szigeten élő mauritiusi vércséket már sikerült megmenteni Durrell alapítványának (Durrell Wildlife Conservation Trust) munkája nyomán. Az alapítvány címerében az ikonikus dodó látható.

A szigetek élővilágával az ökológia egy különálló ága foglalkozik, a szigetbiogeográfia. Ennek az egyik legismertebb alaptétele, hogy minél izoláltabb egy sziget, annál kevesebb őshonos faj fordul elő rajta, mert nehezebben jutnak el oda és telepednek meg az élőlények. Egy a PNAS nevű amerikai folyóiratban várhatóan 2018 őszén megjelenő tanulmány meglepő eredményekről számol be. A Bécsi Egyetemen (Universität Wien) dolgozó Dietmar Moser, Bernd Lenzner és Franz Essl vezette kutatás alátámasztotta a korábbi elméletet az őshonos fajokkal kapcsolatban. Viszont vizsgálataik szerint a behurcolt élőlények esetében minél távolibb a sziget, annál nagyobb a fajok változatossága. A kutatók 257 szubtrópusi és trópusi szigetről gyűjtött adatokat elemeztek. Adatbázisukban idegen származású és őshonos növény-, hangya-, hüllő, madár- és emlősfajok szerepeltek.

„Ami különösen meglepett minket, hogy láttuk: egy sziget izolációja – a szárazföldtől való távolsága – ellentétes hatással van az őshonos és a behurcolt fajok gazdagságára” – mondta Moser.

Mint a fenti példában a dodó esetében, sok faj a szigeteken élve elveszti a ragadozókkal szembeni védekezés képességét. Viszont a globalizáció nyomán kialakuló, egyre növekvő árukereskedelem, szállítás és turizmus miatt egyre csökkennek a korábban létező korlátok az invazív, jól terjedő fajok előtt, így ezek a szigeteken is megtelepszenek. A folyamat következtében ma már az izoláció önmagában nem védi meg az őshonos fajokat.

Az imént bemutatott kutatás az ausztriai IIASA (International Institute for Applied Systems Analysis) intézet 2017-es Fiatal Kutatók Nyári Egyeteme (2017 IIASA Young Scientist Summer Program, YSSP) egyik projektjéből indult. Ennek során Bernd Lenzner különböző forrásokból származó adatokat kombinált össze, köztük a bioszféra emberi kezeléséről szóló modellt, a GLOBIOM-ot és az idegenhonos fajokról szóló GloNAF-ot.

Írta: Bajomi Bálint – balint.bajomi.eu

Hozzászólások

Orrszarvúak éltek egykor a Tibeti-fennsíkon

Orrszarvúak éltek egykor a Tibeti-fennsíkon

A térség klimatikus átalakulása, illetve az emberek együttesen járultak hozzá az állatok eltűnéséhez.

Négy év múlva indulhat először a SpaceX a Marsra

Négy év múlva indulhat először a SpaceX a Marsra

A SpaceX alapítója és vezérigazgatója, Elon Musk hajlamos túlzásokba esni, a Starship nevű űrhajórendszer fejlesztése ugyanakkor valóban jól halad.

Egyre kevesebb teknőst látnak a Brit-szigeteknél

Egyre kevesebb teknőst látnak a Brit-szigeteknél

Az észlelések számának csökkenése nem feltétlenül negatívum, hiszen a halászhajók kiszorulásának következménye is lehet.

Így változik a kutyák személyisége az életük során

Így változik a kutyák személyisége az életük során

A kutyák személyisége változik a korral, de a különböző személyiségvonások nem azonos ütemben.

Egy kardfogú macska genetikai elemzése

Egy kardfogú macska genetikai elemzése

A mamutok és az óriáslajhárok mellett a kardfogú macskák a pleisztocén legismertebb állatai.

National Geographic 2020. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket