Magyar amatőrcsillagász különleges felfedezése

Vend47 változócsillag
Fotó: Majzik Lionel

A Nyíl csillagképben található különleges (szimbiotikus) változócsillagot augusztus utolsó hetében a NASA által 2004-ben föld körüli pályára állított Swift műhold röntgen és ultraibolya műszereivel is megfigyelték.

Fidrich Róbert amatőrcsillagász a változócsillagok közel harmincévnyi rendszeres vizuális megfigyelése után mintegy hét évvel ezelőtt kezdett el digitális fotózással foglalkozni. Ekkor indította el a Vendégcsillag-kereső programot azzal a reménnyel, hogy ismert változócsillagok digitális fényességmérése mellett egyszer majd egy „vendégcsillagot” (nóvát, törpe nóvát, esetleg szupernóvát) is sikerül felfedeznie.

Augusztus 8-án egy korábbról már ismert, 418 napos periódusban pulzáló vörös óriáscsillag hirtelen kifényesedését észlelte, azonban a csillagra nem jellemző a gyors fényesedés ilyen mértéke. A szokatlanul felfénylett változócsillag az újonnan észlelt jelensége miatt a Vend47 nevet kapta.

A gyanúsan viselkedő változócsillagról a tapasztalt amatőrcsillagász azt feltételezte, hogy egy különleges és igen ritka típusba tartozhat, ún. szimbiotikus kettős lehet. A felfedezés hírére hazai és külföldi hivatásos- és amatőrcsillagászok is megfigyeléseket, méréseket végeztek a csillagon, s igazolták annak különös kifényesedését. A fényesség és színkép változásait az augusztus11-én közzé tett hivatalos bizonyítását követően világszerte sokan követték, a változócsillagok megfigyelőit összefogó Amerikai Változócsillagészlelők Társasága (AAVSO – https://www.aavso.org) felhívására.

Kiiderült, hogy a NASA Swift nevű csillagászati műholdja röntgen- és ultraibolya tartományban mérő műszerei is megvizsgálták a csillagot, a felfedezés után 19 nappal, s e mérések is azt igazolják az előzetes elemzések alapján, hogy valóban a ritka szimbiotikus változók közé tartozhat.

Szimbiotikus változócsillag
Illusztráció: Wikipedia

Mik azok a változócsillagok?
A csillagok életének túlnyomó része unalmas, sokszor évmilliárdokon keresztül csak szép lassan élik föl hidrogénkészletüket, és a felszabaduló energiát fény formájában kibocsátják. Az igazán izgalmas rész a születő csillagok élete és a csillagok életének végállapota, amikor változtatják a fényességüket – és más fizikai paramétereiket is. Ez az, amikor változócsillagként figyelhetjük meg őket, s a Tejútrendszer sok százmilliárd csillaga közt azonban mindössze 540 ezer ismert változót tart nyilván az ezeket összefoglaló legnagyobb katalógus.

A szimbiotikus változócsillagok osztálya egy ritka, szűk csoport, mindössze körülbelül száz ilyen változócsillagot ismerünk eddig.  Szimbiotikus változócsillagok általában egy vörös óriásból és egy fehér törpéből álló rendszerek, amelyben a csillagok nagyjából olyan távolságra keringenek egymástól, mint Földünk a Naptól. A szimbiotikus változócsillagok általában egyszerre mutatják egy hosszú periódusú változócsillag jellemzőit, emellett időnként hirtelen fényességkitöréseket produkálnak, ez utóbbi események megfigyelése adja a leghasznosabb információt róluk. A felfényesedésüket a feltételezések szerint annak köszönhetik, hogy a páros hűvösebb vörös óriás tagjáról a fiatal, forró fehér csillag „elszippantja” a gázokat, s e folyamat során a gázok ionizálódnak.

A Fidrich Róbert által felfedezett Vend47 a változócsillagok e ritka csoportjának fényesebb tagjai közé tartozik, s akár már egy 8-10 centiméteres távcsővel is megfigyelhető.

A tudományos értékű felfedezés részletes beszámolóját a macsnet.hu oldalon olvashatják.