Agancsoptimalizációs probléma szarvasoknál
A farkasok inkább azokat a vapitiket célozzák meg, amelyek már levetették az agancsukat.
Vapiti bika (Cervus canadensis) a kanadai Jasper National Parkban
Fotó Profimedia
Az Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában élő nagyméretű szarvasfajta, a vapiti hím egyedei a párzási idő után 2-3 hónappal vetik le az agancsukat. Az új agancs rögtön elkezd nőni, hogy időben kész legyen a következő szarvasbőgési időszakra, amikor fegyverként fog működni a rivális hímek ellen. Aki korábban hagyja el agancsát, nagyobbra tudja növeszteni a következő évre, így sikeresebb lesz a többi hímmel szemben és több lehetősége lesz a párosodásra.
Matthew Metz és kollégái a Nature Ecology & Evolution tudományos szaklap 2018. szeptember 3-án megjelent számában mutatták be a témában végzett kutatásuk eredményeit. A biológusok arra voltak kíváncsiak, hogy van-e veszélye az agancs korai elhagyásának. A Yellowstone Nemzeti Parkban (USA) 13 éven keresztül figyelték a hím vapitiket. Eredményeik szerint az olyan hímekből álló csoportokat, ahol legalább egy agancs nélküli egyed található, tízszer nagyobb eséllyel támadják meg farkasok. Ez ahhoz vezet, hogy az agancs nélküli egyedeknél nagyobb az elpusztulás kockázata, pedig ezen állatok egyébként jobb egészségnek örvendenek.
Az eredmények azt sugallják, hogy bár az agancs fő funkciója, hogy fegyver legyen a többi hím elleni küzdelmek során, másodlagos szerepe is van: a ragadozók elrettentése. Ugyanakkor annak szükségessége, hogy újranövesszék az agancsukat, egy optimalizációs problémát jelent a vapitiknél – ez valószínűleg befolyásolta az evolúciójukat.
Bajomi Bálint – balint.bajomi.eu