11 uniós ország tudományos eredményei válnak ingyenessé a jövőben

A Cambridge University Press standja a 2017-es EGU konferencián, Bécsben
Fotó: Bajomi Bálint

A természettudományos kutatás jelenleg általános, kisebb kivételekkel az egész Földön elterjedt modellje szerint az államilag, közpénzből (és magántőkéből) finanszírozott kutatások eredményeit nagyrészt magánkiadók kezelésében lévő tudományos folyóiratok teszik közzé tudományos szakcikkek formájában. Mint annyi más területen, itt is folyik a digitalizáció: a nyomtatott folyóiratok irányából egyre inkább áttevődik az internetre a cikkek megjelentetése, olvasása.

Itt olvasható például az egyik legfontosabb lap, a Nature 2018. szeptember 6-i számának tartalomjegyzéke. Egy-egy közlemény címére rákattintva láthatjuk, hogy a cikk összefoglalója szabadon elérhető, viszont a teljes szöveg megtekintés előfizetés fejében lehetséges.

A kutatóintézetek és az egyetemek könyvtárainak megállapodásuk van a nagyobb kiadókkal (pl.: Elsevier, Wiley, Cambridge), és jelentős pénzeket fizetnek nekik a lapokra való előfizetésekért. Aki egy egyetem belső hálózatán keresztül internetezik, az a cikkek egy részének teljes szövegű PDF-jét le tudja tölteni. Egyes országokban – például az USA-ban és Nyugat-Európa államaiban – „információs Kánaánban” élnek a kutatók: szinte az összes cikkhez van hozzáférésük. A magyar egyetemek már szegényebbek: becslésem szerint az ELTE-n például már csak a cikkek nagyjából fele érhető el teljes szövegű formában. A többi cikknél csak a címet, a szerzők nevét, levelezési címét és a kutatási eredményeik összefoglalóját láthatják a hazai szakemberek és diákok.

A mostani rendszerben tehát az állami intézmények közössége kétszer fizet a tudományos eredményekért: egyrészt finanszírozzák a kutatásokat, másrészt előfizetnek a nagyrészt közpénzből előállított cikkekre. További „érdekessége” a rendszernek, hogy a kiadóktól se a szerzők, se a cikkek szakmai bírálatát végző kollégák nem kapnak pénzt a munkájukért, és sokszor a szerkesztők is ingyen dolgoznak.

Tudományos lapok nyomtatott verziói
Fotó: Bajomi Bálint

A fentiek miatt indult el 1993 környékén egy új modell, az Open Access (magyar fordításban Nyílt Hozzáférés). Ennek lényege, hogy a tudományos cikkekhez az interneten ingyenesen hozzá lehet férni. Ugyanakkor mostanra egy faramuci helyzet alakult ki. A kiadók a bevételkiesés ellensúlyozására tetemes összeget kérnek a szerzőktől azért, hogy ingyenesen olvasható legyen kutatásaik eredménye. A természetvédelem egyik legfontosabb lapjánál, a Conservation Biology-nál ez jelenleg 3 000 dollárba, mintegy 840 000 Ft-ba kerül. Egy kutatócsapatnak tehát ennyit kell fizetnie, hogy a lap internetes oldalán bárki által hozzáférhető legyen a dolgozata.

2018. szeptember 4-én Brüsszelben bejelentették, hogy az Európai Unió 11 országának tudományfinanszírozó szervezetei az Európai Bizottság és az Európai Kutatási Tanács (European Research Council, ERC) részvételével útjára indítják a cOAlition S projektet. Ennek lényege, hogy 2020. január 1-jétől az általuk finanszírozott kutatások eredményei, azaz a tudományos publikációk ingyenesen hozzáférhetőek lesznek az Open Access licenc keretében. A cikkeket teljes terjedelmükben, a megjelenésük időpontjában azonnal le lehet majd tölteni ingyenesen az Interneten keresztül. A „cOAlition S” névben a nagybetűvel kiemelt „OA” az „Open Access” angol névre utal.

A cOAlition S-ben résztvevő szervezetek kutatókkal, egyetemekkel, könyvtárakkal és kiadókkal fognak együtt dolgozni azon, hogy koordinálják a gyors megvalósítást. Robert-Jan Smits, az Európai Bizottság Open Access ügyekért felelős megbízottja felkérte az Európában és más kontinenseken működő tudományfinanszírozó intézményeket, hogy csatlakozzanak a cOAlition S -hez. Smits emellett a kutatók, egyetemek, kutatóintézetek, könyvtárak és kiadókhoz is felhívást intézett. Ebben arra kérte őket, hogy a nyilvánosság előtt fejezzék ki, hogy támogatják a publikációk teljes és azonnali Open Access közlés, 2020-ig történő átmenetének elgondolását.

„A Plan S úgy tervezi a megvalósítást, hogy amikor csak lehetséges, az Open Access megjelenést a kutatásfinanszírozó intézmények és az egyetemek fizessék majd, ne maguk a kutatók. Szeretnénk biztosítani, hogy minden kutató képes legyen majd az Open Access rendszer keretében publikálni, még akkor is, ha az intézményének csak korlátozott anyagi lehetőségei vannak” – nyilatkozta Lorna Stokes, a Science Europe kommunikációs munkatársa a National Geographic megkeresésére. „Ezen túlmenően a Nyílt Hozzáférésű cikkekért felszámolt díjakhoz adott támogatást Európa-szerte egységesítenék és meghatároznák a díjszabás maximumát is. A konkrét összegekről még nem tudok nyilatkozni, mivel a Plan S csak 2020. január elsején fog életbe lépni. A kulcsfontosságú részleteket az elkövetkező hónapokban fogják kidolgozni a résztvevő finanszírozó intézmények” – tette hozzá Stokes.

Összeállította: Bajomi Bálint, balint.bajomi.eu