Orvosi Nobel-díjak – 2018

2018 orvosi-élettani Nobel-díjasai: James P. Allison és Hondzso Taszuku
Fotó: MTI/EPA/Fredrik Sandberg

A rákkutatás területén elért eredményeiért két tudós, az amerikai James P. Allison és a japán Hondzso Taszuku kapja az idei orvosi-élettani Nobel-díjat – jelentette be a svéd Karolinska Intézetben, Stockholmban.

Az illetékes bizottság indoklása szerint az amerikai és a japán szakember a rák elleni modern immunterápia, a negatív immunreguláció gátlására irányuló tumorterápia kifejlesztésével érdemelte ki a legrangosabb tudományos elismerést. Felfedezéseik mérföldkövet jelentettek a rák elleni küzdelemben

Az orvostudományi Nobel-díjat 1901 óta most 109. alkalommal ítélték oda, összesen 216 tudósnak. 39 alkalommal kapta egy, 33 alkalommal két, 37 alkalommal három tudós megosztva az elismerést. A 216 kitüntetettből 12 nő, akik közül csak Barbara McClintock vehette át egyedüliként a díjat 1983-ban. A kitüntetést kilenc alkalommal (1915, 1916, 1917, 1918, 1921, 1925, 1940, 1941 és 1942) nem ítélték oda. A német Gerhard Domagkot Adolf Hitler arra kényszerítette, hogy utasítsa vissza a neki 1939-ben megítélt orvosi Nobel-díjat, a tudós az érmet és az oklevelet (a pénzösszeget már nem) csak 1947-ben vette át.

Érdekesség, hogy a jelöltekről ötven évig nem közölhető információ. Így például csak a fél évszázad lejártával derülhetett ki, hogy Sigmund Freud osztrák pszichiátert több mint tucatnyi alkalommal jelölték, és ennek ellenére sem kapta meg a díjat.

Minden évben február 1-jéig kell befutniuk a jelöléseknek, az értékelést szeptemberig végzik el, a döntést októberben hozzák nyilvánosságra. A testületek csak ötven év múltán hozzák nyilvánosságra, kik szerepeltek a jelöltek listáján.

Fotó: MTI/EPA/Jiji Press

Hondzso Taszuku elmondta, folytatni akarja kutatásait a rák elleni harcban, hogy még több életet megmenthessen meg: „Folytatni akarom a kutatásaimat, mivel soha annyi beteget nem sikerült megmenteni, mint az immunterápia segítségével”.

A Kiotói Egyetem kutatója 1992-ben fedezte fel a „programozott halál 1″ (PD-1) nevű fehérjét, amely a T-sejteken fejeződik ki. A PD-1 szerepét megfejtve rájött, hogy a „programozott halál 1″ – a CTLA-4-hez hasonlóan – fékként működik, mechanizmusa azonban eltérő. Klinikai kísérleteket követően 2012-ben egy kulcsfontosságú tanulmány igazolta a japán tudós által kifejlesztett terápia hatékonyságát a rák különböző fajtáiban szenvedőknél, olyanoknál is, akiknek betegségét korábban gyógyíthatatlannak tartották.

Hondzso Taszuku 1942-ben született Kiotóban. 1966-ban szerzett orvosi diplomát. 1971 és 1974 között a baltimore-i Carnegie Intézet ösztöndíjasa volt, PhD-fokozatát a Kiotói Egyetemen szerezte 1975-ben. 1979-ig a Tokiói Egyetemen, 1984-ig az Oszakai Egyetemen dolgozott. Azóta a Kiotói Egyetem professzora.

Fotó: MTI/EPA/Texasi egyetem rákkutató központja/Adolfo Chavez III

James Allison a hírre közleményben reagált, amelyben kifejtette: nem a rák tanulmányozása volt az elsődleges célja, hanem az, hogy „jobban megértse a T-sejteknek, ezeknek a hihetetlen sejteknek a biológiáját, amelyek beutazzák a testünket és azon dolgoznak, hogy megvédjenek”.

A kutató a CTLA-4 (citotoxikus T-limfocita-asszociált protein 4) nevű fehérjét tanulmányozta a Berkeley Egyetem kutatójaként az 1990-es években. Egyike volt azoknak a tudósoknak, akik megfigyelték, hogy a CTLA-4 fékezi a T-sejteket. Míg a többiek az autoimmun betegségek kezelésének tekintetében vizsgálták a fehérje működését, addig Jammes Allisonnak egészen más ötlete támadt: addigra már megalkotott egy antitestet, amely képes volt gátolni a CTLA-4 működését, majd vizsgálni kezdte, hogy a fék feloldásával az immunrendszer képes-e megtámadni a rákos sejteket. Első kísérleteit 1994 végén végezte el kollégáival, és látványos eredményeket értek el: egereknél gyógyítani tudták a rákot az antitest segítségével. Embereknél 2010-ben egy jelentős klinikai kísérletben jó eredményeket értek el előrehaladott melanomás – bőrrákos – betegeknél. Több résztvevőnél is eltűntek a rák tünetei.

James Allison 1948-ban született Texasban. Doktori címét 1973-ban szerezte a Texasi Egyetemen. Dolgozott a Texasi Egyetem Rákkutató Központjában, a Berkeley Egyetemen és a New York-i Memorial Sloan-Kettering Rákközpontban is. 2012 óta ismét a Texasi Egyetem professzora, munkatársa a rák elleni immunterápia lehetőségeit kutató Parker Intézetnek.