Vita a legősibb fosszíliák körül

Jelenleg is élő, növekvő sztromatolitok a Hamelin Pool tengeri természetvédelmi területen Nyugat-Ausztráliában.
Fotó: Paul Harrison, Wikipedia, Creative Commons licenc

Most egy kutatócsoport a Nature folyóiratban kérdőjelezi meg ezen struktúrák biológiai eredetét. A Földön a legrégebbi ismert kőzetek Grönlandon találhatók. Érthető, hogy az itteni geológiai formációk elsődleges célpontot jelentenek az élet legkorábbi nyomainak keresése során. Ugyanakkor ezt a munkát bonyolítja az a tény, hogy a sziklák eredeti összetétele és textúrája nagy részben olvashatatlanná vált a metamorfózis során. A kőzetek ugyanis a hosszú geológiai korszakok során átalakulnak az őket érő hajlító, nyújtó és felmelegítő hatások miatt.

2016-ban egy kutatócsoport szintén a Nature-ben írt le Grönland délnyugati térségéből származó sziklákból 3,7 milliárd éves, 1-4 cm magas, kúp alakú struktúrákat. A kutatók akkoriban úgy érveltek, hogy ezek sztromatolitok, azaz sekély vízben egysejtűek fonataiból keletkező, rétegekből álló szerkezetek. Ez a felfedezés azt is jelentette, hogy a legelső ismert élőlények 200 millió évvel korábban jelentek meg, mint azt gondolták.

Abigail Allwood, Joel Hurowitz és munkatársai az említett fosszíliák három dimenziós alakját, térbeli irányultságát és kémiai összetevőit elemzik a 2018. október 17-én a Nature-ben megjelent tanulmányukban. Eredményeik szerint az igazi sztromatolitokkal ellentétben ezen struktúráknak nincsenek belső rétegei és hiányzanak belőlük a mikrobiológiai aktivitásra utaló kémiai nyomok. Amikor pedig három dimenzióban tekintenek rájuk, kúp helyett inkább taréj alakúak. A szerzők ezen eredményekre támaszkodva azzal érvelnek, hogy inkább nem biológiai eredetű objektumokként érdemes számontartani ezen formációkat. A szerzők szerint a leletek a tengeri üledék metamorfózis során való módosulása és deformációja nyomán keletkeztek, jóval a felszín alá süllyedés után.

Korábban sztromatolitnak vélt struktúrák fényképe a felszínre bukkanásuk helyszínén (nyilak). Érdemes megfigyelni, hogy a struktúrák többsége lefelé mutat, mivel a sziklát a kutatók elfordították. Ugyanakkor néhányuk felfelé áll (piros nyíl). Ez nyilvánvalóan arra utal, hogy a képződmények nem felfelé nőttek a tengerfenéken. A képen egy kesztyű is látható a méretarány kedvéért.
Fotó: Abigail Allwood.

Szintén az október közepén megjelent Nature-ben Mark van Zuilen-tól olvashatunk véleménycikket. Azt írja, hogy „az ősi sztromatolitok biológiai eredete régóta fennálló vita tárgyát képezi. A jövőbéli kutatások talán hozzásegítenek majd ezen kőzetfajták kialakulásához vezető elsődleges, illetve másodlagos folyamatok biztos megértéséhez.”

Az új kutatási eredmények nem csak a földi élet korai formáinak megértéséhez adnak információkat, arra is utalnak, hogy az integrált, három dimenziós elemzések más tudományterületeken is fontosak lehetnek. Jó alkalmazási terület lehet más bolygókon, köztük a Marson történő kutatás során.