A szúnyogállomány monitorozásának és célzott gyérítésének járványügyi fontossága

Fotó: Profimedia

Hívja föl a figyelmet az MTA Biológiai Tudományok, az Agrártudományok, az Orvosi Tudományok Osztálya és az MTA Ökológiai Kutatóközpont közös állásfoglalása.

Az elmúlt évtizedek során a klímaváltozás más hatásaival együtt számos új betegségterjesztő szúnyogfaj telepedett meg Európában. Ennek következtében több esetben is az általuk behurcolt vírusok (pl. Chikungunya-vírus, Dengue-vírus) okozta járványok alakultak ki egyes régiókban. Ebben a folyamatban Magyarország is jelentős mértékben érintett, hiszen a nyugat-nílusi láz vírusának megjelenése óta már minden évben ismertek humánmegbetegedések, sőt további rendkívül kockázatos vírusok (pl. Usutu-vírus) felbukkanását is kimutatták. A helyi szúnyogállomány fogékonysága ezekre az új kórokozókra kevéssé ismert, de egyes fajok esetében ez is bizonyított. A trópusi területekről behurcolt invazív szúnyogfajok betegségterjesztő képessége jól dokumentált, és rendkívül komoly kockázatot jelent. Hazánkban eddig három invazív szúnyogfajt írtak le. Tartós megtelepedésükre is egyre több tudományos bizonyíték áll rendelkezésre.

A járványos megbetegedések megjelenésének megakadályozására a leghatékonyabb módszer a szúnyogok állományának kezelése: megfelelő monitorozása, gyérítése, melyekkel megelőzhetők a köz- és állategészségügyi veszélyhelyzetek.

Ma azonban még nem átfogó a kórokozók tömeges terjesztésére képes szúnyogfajok hatékony és folyamatos monitorozása, mivel kevés a veszélyes szúnyogfajokat – mind imágó-, mind lárvaállapotban – pontosan meghatározni képes szakember, és jelenleg ilyen irányultságú alkalmazott zoológusok képzése sem folyik. Szükséges lesz a vírusterjesztő fajok tenyészőhelyeinek éves feltérképezése és felszámolása (ezt jelenleg a vízügy, illetve a katasztrófavédelem nem végezteti el megfelelő színvonalon).

A jövő feladatai közé tartozik a vírusterjesztő (vektor) rovarfajok, a hordozó gerinces fajok (vándormadarak, rágcsálók, háziállatok), sőt a lakosság vírusfertőzöttségének megfelelő szintű felmérése, erre alkalmas laboratóriumok kialakítása.

A rendelkezésre álló tudományos adatok alapján a jelenlegi, túlnyomórészt deltamethrin-alapú gyérítés időzítése, mértéke és kivitelezési módja nem hatékony a szúnyogállomány és tartós kezelésére. A tenyészőhelyek ismerete híján ugyanis a beavatkozások késhetnek, és/vagy csekély „találati pontosságúak”. Ha pedig célt téveszt a felhasznált idegméreg mennyisége, elpusztulhatnak az ökoszisztéma-szolgáltatásokban jelentős szerepet játszó méhfélék és egyéb rovarok. Emellett az élővizekbe jutott deltamethrin a halakat, a hüllőket és a kétéltűeket is veszélyezteti.
Komoly veszélyforrás továbbá a túlzott mértékű használatból eredő rezisztencia kialakulása a célszervezetekben, ami megnehezíti a későbbi szerek sikeres alkalmazást.

A döntéshozóknak figyelniük kell a sürgetővé váló koncepcióváltásra. Fontos a hazai csípőszúnyogok országos monitorozásának megszervezése, továbbá a begyűjtött egyedeknek az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ által jegyzett, a szúnyogok által terjesztett kórokozókra (vírusok, baktériumok, paraziták) vonatkozó folyamatos vizsgálata. A monitoringrendszer keretein belül, de kiemelten az invazív szúnyogfajok megjelenésének és terjedésének vizsgálata.
Szükséges a gyérítési gyakorlat modernizálása, a deltamethrin használatának jelentős mértékű csökkentése, mivel a szigorúan specifikus, szúnyoglárvát irtó, a Bacillus thuringiensis israelensis használatával sokkal célirányosabb védekezés érhető el, egyúttal a nem célszervezetek károsítása is sokkal csekélyebb mértékű.
Európa más országaiban már alkalmazott módszerek tapasztalatai alapján a biológiai gyérítés előtérbe helyezése, a rendszeres élőhely-térképezés, a lakosság tájékoztatása és aktív bevonása, a háztáji, illetve magánterületi tenyészőhelyek megvédése érdekében.

A mindezekhez szükséges a szakmai háttér megteremtése. A hazai kutatóegyetemek és kutatóintézetek tudásbázisára alapozva létre kell hozni és hosszú távon fenn kell tartani azt a szakembergárdát, amely szellemi és infrastrukturális hátterével képes elvégezni és összehangolni a fenti tevékenységeket.

Forrás: mta.hu