Elképesztő bundájuk volt a pteroszauruszoknak

Az őslénytannal foglalkozó kutatók korábban úgy gondolták, ezek a tollszerű struktúrák egyedül a dinoszauruszok egy csoportjának, a mai madarak őseinél jelentek meg. Ugyanakkor a pteroszauruszokról – az első szárnycsapásokkal mozgó gerincesekről – azt gondolták, hogy szőrzetük volt.

Fosszilizálódott fonalszerű képletek

Forrás: Baoyu Jiang, Michael Benton és munkatársai, 2018/Nature Ecology & Evolution

Egy nemzetközi kutatócsoport Baoju Csianggal és Maichael Bentonnal az élen mikroszkópos képalkotó technikákat és spektroszkópot használt a munkája során. A Nature Ecology and Evolution tudományos folyóiratban 2018. december 17-én bemutatott kutatásuk során két rövid farkú pteroszaurusz Kínában talált, jól megőrzött, 160-165 millió éves fosszíliáját vizsgálták. A szerzők szerint ezen állatoknak négy különböző típusú képlet borította a testét. A fejükön, törzsükön, végtagjaikon és farkukon pihés szőrme-szerű szigetelő struktúrák voltak. A fejük és szárnyaik bizonyos részét pedig háromféle hajlított, szálas formájú rost borította. Ez utóbbiak a mai tollakra hasonlítottak.

Az eltérő testborításoknak valószínűleg különböző funkciói voltak a hőháztartás, az érzékelés, a jelzések és az aerodinamika területén. A közkeletű elnevezéssel szemben a pteroszauruszok nem a dinoszauruszok rendszertani csoportjába tartoztak, bár a két csoport közeli rokonságban állt egymással. Azt a tudományos eredményt, hogy a pteroszauruszoknak tollféle struktúráik voltak, kétféleként lehet magyarázni. Ezen képletek vagy a dinoszauruszok és pteroszauruszok közös őseinél jelentek meg, vagy mindkét leszármazási vonalon egymástól függetlenül jöttek létre.

Áttekintő képek és mikroszkópos felvételek a fosszilizálódott fonalas képletekről, illetve grafikonok a kémiájukról. Ez utóbbiaknál összehasonlításként fentről lefelé a fekete és vörös emberi hajnak, az Anchiornis és a marabu tollainak, a pteroszauruszok fonalainak, és az üledéknek a spektroszkópos fényelnyelése, színezete látható.

Forrás: Baoyu Jiang, Michael Benton és munkatársai/Nature Ecology & Evolution

A fentiekben bemutatott cikk mellett a Nature Evology and Evolution szaklapban egy kommentár is megjelent most hétfőn. Ebben arról ír Liliana D’Alba, hogy a scanning elektromikroszkópia jövőbeli fejlődésével valószínűleg a mainál pontosabb képet kapunk majd majd arról, hogy annak idején az élő dinoszauruszok és pteroszauruszok hogyan néztek ki.