Talajból kivont DNS alapján ismerhető meg az erdők gombavilága

A hollandiai Naturalis Biodiversity Center kutatóbiológusa, a Leideni Egyetem docense, az észak-magyarországi erdőkben gyűjtött talajmintákból leolvasott, csaknem 1 millió DNS szekvencia alapján kapott információt több mint 4000 erdei gombákról és azok élőhely iránt igényeiről.

A magyar erdők gombavilága nagyon gazdag. Nyáron és ősszel az erdeinket figyelmesen járva bárki találhat több száz gombafajt egy viszonylag kis területen. A gombák túlnyomó része azonban szabad szemmel nem látható. Amíg a hazánkban őshonos nagygomba fajokat – a több mint száz éves mikológiai kutatások eredményeiből viszonylag jól ismerjük – addig az erdeinkben előforduló mikroszkopikus gombákról ezt nem mondhatjuk el.

Ennél is kevesebbet tudunk a természetes élőhelyeink gombaközösségeinek fajösszetételéről (pl. milyen gombafajok élnek egy bizonyos erdőtípusban). Pedig ezek az ismeretek az erdeinkben zajló életfolyamatok jobb megismeréséhez és az erdők fenntartható hasznosításához és megóvásához elengedhetetlenek.
A megismerést az nehezíti, hogy a gomba egyedeket képező mikroszkopikus fonalak a talajban, avarban vagy fában élnek, növekednek, sokszor éveken át, és a fajok azonosításához szükséges termőtestek általában csak rövid ideig, a spórák szétszórásáig vannak a felszínen. Továbbá egy-egy évben az adott élőhelyen előforduló gombafajoknak csak kis töredéke terem.

A kutatómunka során a talajból leolvasott csaknem 1 millió DNS szekvencia alapján Dr. Geml több mint 4000 gombafajt talált a Heves megyei Sirok környéki erdőkben. A talajban beazonosított nagygombák többsége ismert, ám a mikroszkopikus gombák túlnyomó részéről ezek az első hazai adatok, sőt szinte bizonyos, hogy számos új, a tudomány számára még nem ismert faj is megtalálható a mintákban.

A Fungal Ecology tudományos szaklapban 2019. január 9-én publikált kutatás az eddigi legteljesebb képet nyújtja a különböző magyar erdőtípusokban élő gombaközösségek fajösszetételéről. Az adatok azt mutatják, hogy a gombák jelentős hányada szorosan kötődik egy-egy élőhelytípushoz, pl. a déli lejtők meleg, száraz molyhos tölgyeseihez vagy az északi kitettségű, nyirkos gyertyános tölgyeseihez. Ezenkívül arra is fény derült, hogy a gombák a növényeknél és állatoknál jóval érzékenyebben reagálnak a környezeti változásokra. A cikkben szereplő genetikai módszerek kiválóan alkalmasak a természetes élőhelyek mikrobiológiai közösségeinek jobb megismerésére, az egyes gombafajok előfordulásának feltérképezésére, valamint az élőhelyek állapotának felmérésére, monitorozására és megóvására.