Űregerek vesznek részt az öregedés kutatásában

Az emberes űrhajózás néhány évtizede alatt egyre többet sikerült megértenünk azokból a hatásokból, amelyeket a világűr környezete az emberi szervezetre gyakorol. Az élettani változások vizsgálatában elsőnek Scott Kelly és ikertestvére, Mark Kelly egy éven át tartó kísérleti küldetése segítette a tudományt. Scott a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, fivére pedig a Földön szolgált kísérleti alanyként.
Az emberi élet azonban hosszú, így számos változás egész egyszerűen túl lassú ahhoz, hogy megfigyelhető vagy mérhető legyen egy kísérlet során, ezért a nálunk jóval rövidebb élettartamú, és ezért „gyorsabban élő” egerek válnak segítőtársainkká e területen is.
A Nemzetközi Űrállomáson évek óta folynak rágcsálókísérletek, sőt, már az űrhajózás legkorábbi  szakaszában, az 1950-es években is lőttek fel rakéták segítségével egereket mikrogravitációs környezetbe. Az első részletesebb vizsgálatokat az ún. űrsiklókon végezték, ezeken az űrrepülőgépeken összesen (27 alkalommal, egerekkel és patkányokkal is), idegrendszeri, immunrendszeri, izomzati és csontozati kísérletek folytak. A közelmúltban az egereket számtalan szempontból vizsgálták már az ISS fedélzetén is, az állatkák zárt létfenntartó rendszerben utaznak fel az Űrállomásra, majd ott a fedélzeten számukra kialakított kísérleti modulban laknak, s a kijelölt időszak leteltével szintén a zárt létfenntartó rendszerben utaznak haza is a Földre.
Az egerek jól alkalmazkodnak a súlytalansághoz, s folytatják a megszokott földi életmódjukat – önállóan esznek, isznak, mosakodnak, alszanak, mozognak az űrbéli otthonukban.

A 2018 végén indult programban kimondottan az öregedés hatásainak vizsgálatában vesznek részt az ISS fedélzetén. Az űrrepülés élettani hatásairól eddig szerzett tapasztalataink olyan jellegű elváltozásokat mutattak, amelyek a földi környezetben az öregedés folyamatához kötődnek, ezért egy-egy fiatal, illetve idős egércsoport is részt vesz most a kutatásban. Az űrkísérletekkel párhuzamosan ugyanazon vérvonalból származó egereket földi laborban is figyelemmel kísérnek, majd az űrutazást követően összehasonlítják a változásokat.

Az űrutazás ideje alatt csökken a csontsűrűség, romlik az immunrendszer hatékonysága, érrendszeri elváltozások (pl. az érfalak veszítenek a rugalmasságukból) következnek be, a vázizomzat veszít a tömegéből és erejéből, ezek mind olyan események, amelyek az öregedés során nálunk is lezajlanak, jóval lassabban, mint az űrben. Ha az egerek segítségével ezen változások okait és a folyamatok kialakulását sikerül feltárni, azzal az öregedés e kellemetlen mellékhatásainak mérséklésére is lehetőség nyílhat. Nem mellesleg, mivel e hatások az űrhajósok szervezetében is kialakulnak, az őket érő elváltozások csökkentése is fontos feladat, főként a jövőbeli, hosszabb űrutazások miatt.
A fiatal (10-16 hetes) egerek feltehetőleg az űrben is aktívabbak lesznek, mint idősebb (30-52 hetes) társaik, s ennek például a csontsűrűség változására hatása lehet. Mindkét korcsoport egyik fele 30, másik fele 60 napot tölt az Űrállomáson. Az összesen 40 egér még 2018 decemberé utazott fel az ISS-re, az első, 30 napos kísérleti csoport alanyai 2019. január 14-én haza is érkeztek a Dragon fedélzetén.

A későbbi kísérletekben tervezik majd azt is, hogy eltérő nemű egerekkel, illetve eltérő genetikai adottságúakkal, változó lakókörnyezetben is elvégeznek hasonló vizsgálatokat.

Forrás: Égen – Földön – Föld alatt