Kiderült, mikor is tértek át a pandák a bambuszétrendre

Az eddigi elképzelések alapján az óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca) elődje már pár millió évvel ezelőtt is bambusszal táplálkozott. Ezt az elméletet arra alapozták, hogy egy akkori pandaleleten igen erős állkapocs és fogazat utaltak a rostban rendkívül gazdag bambusz rágására.
A panda miocénben élt őse (Ailurarctos lufengensis) még húsevő volt, azonban a valamikor a pleisztocén idején átálltak a bambuszra. Ehhez alkalmazkodtak a fogaik, izomzatuk, s ehhez alakult ki az ál-hüvelykujjuk is, a feltételezések szerint.
Ma már a csontok izotópvizsgálatából lehet következtetni az adott élőlény egykori élőhelyére és az általa fogyasztott táplálék összetételére. Ma élő, és egykor élt pandák csontjainak és fogainak izotópvizsgálatával jártak utána a kérdésnek a kínai szakemberek, az egykori pandákon túl a velük együtt élt további állatokat is megvizsgáltak (ezeket a pandamaradványokkal együtt, azonos rétegből, azonos helyszínen tárták fel). A csontok izotóparányai az élelemről, a fogzománcé pedig az élőhely jellegéről adnak tájékoztatást. Az is kideríthető így, hogy milyen növénytípusokat evett a panda: csak bambuszon élt vagy más zöldeket is legelt. Ehhez a különböző növénytípusok által használt specializált fotoszintézis-típusok adnak lehetőséget, a fotoszintézis egyes típusai közt kissé eltérő biokémiai folyamatok során más és más izotópok dúsulnak fel a növényben, majd persze az adott növényt elfogyasztó növényevő állatban is.
A pandák élőhelye ma igen kicsi táplálékát a hűvös hegyvidéki bambuszerdők adják, a múltban azonban egészen más volt a helyzet. Ezek az állatok hatalmas területet népesítettek be Ázsia délkeleti részén, igen változatos élőhelyi körülmények közepette laktak a szubtrópusi erdőkben, logikusnak tűnik, hogy az étrendjük is változatosabb volt a mainál.
Az izotóparány alapján kiderült, hogy a néhány ezer éve élt pandák nem csupán bambuszt fogyasztottak. Ha a ma élő és a kb. 5000 éves pandákat összevetik, egyértelműen kiugrik a különbség, az egykori panda az erdő aljnövényzetében táplálkozó állatokra jellemző izotóparányú volt, míg a mai kizárólagosan a bambusz jelét viseli. Az is egyértelművé vált, a jóval korábban élt panda-ősök vizsgálata alapján, hogy a pliocén végére a pandák már teljesen leálltak a húsevéssel. Az őspandák a mainál sokkal melegebb éghajlaton is megéltek, az erre utaló oxigénizotóp-arányok szerint a mainál változatosabb környezeti feltételek közt is otthont találtak.

A mai élőhelyük nagy valószínűséggel fokozatos beszűkülés eredménye lehet, s hasonló utat járhatott be az étrend is. Már a pleisztocén végén is azokat az erdőket lakták, ahol volt bambusz, azonban ekkor még jócskán ettek más növényeket is a bambuszon kívül.
A panda, annak ellenére, hogy már igen régóta vegetáriánus, a bélrendszere és a fogazata alapján továbbra is húsevő állatnak minősül, s igen elenyésző mennyiségben fogyasztanak apró állatokat is (rovart, rágcsálót).
A kutatás során az nem derült ki, hogy pontosan milyen más növényeket fogyasztottak a pandák, de az egyértelmű, hogy a mainál sokkal változatosabb volt az étrendjük. Ennek további vizsgálata az élőhelyük nem oly régi beszűkülésére, illetve magának a pandának a jövőbeni életlehetőségeire is fontos információkat adhat.

A kutatás eredményeiről a Current Biology tudományos oldal 2019. január 31-én számolt be.

Forrás: Égen – Földön – Föld alatt