Szemünk láttára hullik szét az ég egyik legismertebb csillagcsoportja

Csillagcsoportok akkor születnek, amikor az űrben található hatalmas gázfelhők összeomlanak, és különálló csillagokat alakítanak ki. Az égitestek gravitációja miatt az egyes objektumok egymás közelében maradnak.

Aki év vége felé szokta nézegetni az éjszakai égboltot, az valószínűleg látta már az egyik legközelebbi csillagcsoportot, a Bika csillagképben fekvő Hyadokat (Melotte 25). A csoportot már az ókor óta ismert, jellegzetes V formája és legfényesebb objektuma, a narancsszínű Aldebaran alapján jól felismerhető. A csillagcsoport a tudomány fejlődésében is sokat segített: nagyjából 100 évvel ezelőtt Sir Arthur Eddington a Hyadok segítségével igazolta Albert Einstein relativitáselméletét.

A csillagcsoportok élete azonban véges: ahogy telik az idő, a külső hatások, például a galaxismag tömegvonzása miatt szétesnek. A szakértők a jelenséget eddig csak nagyobb csoportosulásoknál figyelték meg, most azonban a kisebb Hyadok esetében is láthatják.

Siegfried Röser, a Heidelberg Egyetem munkatársa most a Gaia űrteleszkóp adatait felhasználva mérte fel, hogy miként mozognak a csoport égitestei – számol be az IFLScience. A szakértő arra jutott, hogy a Hyadoknak két „farka” van, melyekben a csillagok folyamatosan távolodnak egymástól.

A Hyadok a többi csillagcsoporthoz hasonlóan folyamatosan keringenek a Tejútrendszer magja körül, mozgásuk során azonban a csoportosulás bizonyos objektumai lemaradnak, ez pedig idővel a Hyadok széteséséhez fog vezetni.

A csoport központja a Naptól mintegy 150 fényévre fekszik. A becslések alapján a Hyadok nagyjából 625 millió éve alakultak ki, és 724 ismert csillagból áll.