Zsákállatok segíthetnek felmérni az óceánok műanyagszennyezettségét
Egy apró, mindössze tenyérméretű tengeri állat segíthet felmérni az óceánok műanyagszennyezettségének mértékét.
A Tel-avivi Egyetem kutatói szerint ezek a kicsi állatok képesek a vízből az apró részecskéket kiszűrni és elraktározni a lágyszöveteikben.
Az izraeli szakemberek szerint az aszcídiák (Ascidiacea) ugyanolyan remekül boldogulnak az ipari területeket övező szennyezett vizekben, mint az érintetlen óceánban, lehetőséget adva a kutatók számára, hogy feltérképezzék és elemezzék a vízben lévő hulladékot és annak hatásait a különböző régiókban.
„Az aszcídiák egész életüket egy helyben töltik és szűrik a rajtuk áthaladó vizet” – mondta Gal Vered, az egyetem munkatársa. Hozzátette: „éppen emiatt értékes információkat nyújthatnak az otthonukként szolgáló zátonyok és egész ökoszisztémák állapotáról”.
Vered a dél-izraeli kikötőváros, Eilat mólóit és szikláit vizsgálva bukkant rá egy aszcídiatelepre. A laboratóriumba visszatérve a kutató óvatosan megnyomta az egyik állat gyomrát és a kilövellő vízben szabad szemmel nem látható mikroműanyagokat talált. A kutatók később ilyen részecskéket mutattak ki minden általuk megvizsgált területen, az izraeli partok mentén.
A Marine Pollution Bulletin című folyóiratban publikált tanulmány szerint az aszcídiák evolúciós szempontból rokonságban állnak az emberrel, ami azt jelenti, hogy ezeknek az élőlényeknek és a bennük lévő műanyagrészecskéknek a tanulmányozása sokkal hasznosabb lehet, mint például a halak vagy kagylók vizsgálata.
„Annak ellenére, hogy a legkevésbé sem hasonlítunk rájuk, hasonló rendszerünk van” – mondta Noa Shenkar, az egyetem munkatársa.
Jelenleg olyan hatalmas mennyiségű műanyagszemét kerül évente a világ óceánjaiba, hogy néhány becslés szerint 30 éven belül több hulladék lehet a nyílt vizekben, mint hal.
A műanyag soha nem tűnik el teljesen. Idővel mikroműanyagokká bomlik le, amelyek bekerülnek az állatok szervezetébe, eltömítve a gyomrukat, és akár a táplálékláncba is bekerülhetnek. A műanyagszemét, különösen a mikroműanyagok hosszú távú hatásairól azonban még keveset tudnak a kutatók.