Mégsem sikerül a Larsen C-selfjéghez eljutni a német kutatóknak
A Larsen C-selfjégről 2017-ben levált hatalmas kiterjedésű jéghegy helyén 120 ezer éve elzárt, érintetlen bioszférájú világ tárult fel, amelynek minél hamarabb elvégzett vizsgálata rendkívül fontos lenne. Sajnos úgy tűnik, erre az idén sem kerülhet már sor.
Alig három hete érkezett a hír, hogy végre megkezdődhet a 2017-ben az A68 jelű jéghegy leszakadása után szabaddá vált jég alatti világ vizsgálata, a német Polarstern kutatóhajó útnak indulhatott az Antarktisz vizeire.
Az Alfred Wegener Intézet Helmholz Tenger- és Sarkkutató Központja honlapján most megjelent hír szerint viszont sajnos a néhány hete még kedvezőnek tűnő körülmények megváltoztak, és a tengerjég előretörése, jelentős vastagodása megakadályozta a kutatóhajót a célterület elérésében. Hasonló okból nem jutott el a Larsen C közelébe tavaly a brit kutatóhajó sem, sajnos az antarktiszi tengerjég és időjárás változékonysága miatt jó adag szerencsére is szükség van az ilyen helyszínek eléréséhez.
Az antarktiszi nyári szezon vége felé járunk, és a változó körülmények hatására a mozgó tengerjégen 10 méteres vastagságú jégtorlaszok alakultak ki, amelyeken egy héten át próbált a jégtörő kutatóhajó átvágni, sikertelenül. A hajó kapitánya és a kutatóút tudományos vezetője a munkára váró kutatókkal egyeztetve végül arra a közös döntésre jutottak, hogy feladják a további próbálkozásokat. A mozgó tengerjégben kialakuló jégtorlaszok nyomása olyan akadályt jelent, amelyen még a modern jégtörő hajó sem juthat át, és ha átjutna, akkor is fennáll a veszélye annak, hogy visszafelé már nem tudják ismét átszelni a területet.
A tengerjég egymásnak nyomódó részei mentén kialakuló jégtorlaszok mind a jégfelszín felett, mind pedig az alatt, a vízben, a normál jégrétegnél többször vastagabbra nyomódott területté állnak össze, hasonló folyamatot képzeljünk el, mint a kontinensek ütközésekor felgyűrődő hegyláncok kialakulása. E torlaszok általában a sarkvidéki évszakváltás idején születnek, és a nyár végén, s ősszel kialakuló akadályok a csökkenő besugárzás és hőmérséklet hatására állandósulhatnak is a téli időszakra, néha éveken keresztül is tovább hízhatnak, és akár 30-40 méteres vastagságúra is nőhet a torlasz. Az északi sarkvidéki tengerjég a téli időszakban 40 százalékban ilyen torlaszok sokaságából áll össze.
A német expedíció lehetett volna az első, amelynek sikerül elérnie a másfél évvel ezelőtt leszakadt hatalmas tábla-jéghegy helyét. Az antarktiszi tengerjég az idei déli-sarki nyáron a műholdas mérések 1981-es kezdete óta a legkisebb kiterjedésűre zsugorodott, a december végi mérés szerint 4,94 millió négyzetkilométernyi volt csupán. Többek közt ez adott okot az optimizmusra, viszont a helyi viszonyok miatt a Weddell-tengeren az egész kontinensre vonatkozó mérési adat ellenére mégis akadályba ütközött a Polarstern.
Mivel a kutatóhajón dolgozók számára még így is bőven van munka a déli kontinens peremvidékén, a Weddell-tenger elérhető területein fognak felméréseket végezni, részben a tengeraljzatot térképezik fel, részben pedig a tengervíz és üledék mintáinak biológiai elemzése is folytatódhat. A kutatócsoport nem fog unatkozni így sem, mivel a lehetőségeket kihasználva a Weddell-tenger hozzáférhető helyszínein olyan vizsgálatokat végezhetnek, amelyekkel a tengerjég változása, a tenger felső rétegeinek megvilágítása hatását mérhetik fel. E kutatásokkal a sarkvidéki klíma és bioszféra kölcsönhatásairól kaphatnak komplexebb képet.
A kutatásvezető azt nyilatkozta, hogy a Larsen C sikertelen megközelítése ellenére a kutatók körében jó a hangulat.
Kérdés azonban, hogy vajon a jövő nyári szezon során milyenek lesznek a körülmények, eljuthat-e végre valamilyen expedíció az Antarktiszi-félsziget keleti peremén lévő Larsen C alatt szabaddá vált világ vizsgálatára.
Forrás: Égen-Földön-Föld alatt