Mégsem sikerül a Larsen C-selfjéghez eljutni a német kutatóknak

Alig három hete érkezett a hír, hogy végre megkezdődhet a 2017-ben az A68 jelű jéghegy leszakadása után szabaddá vált jég alatti világ vizsgálata, a német Polarstern kutatóhajó útnak indulhatott az Antarktisz vizeire.

Az Alfred Wegener Intézet Helmholz Tenger- és Sarkkutató Központja honlapján most megjelent hír szerint viszont sajnos a néhány hete még kedvezőnek tűnő körülmények megváltoztak, és a tengerjég előretörése, jelentős vastagodása megakadályozta a kutatóhajót a célterület elérésében. Hasonló okból nem jutott el a Larsen C közelébe tavaly a brit kutatóhajó sem, sajnos az antarktiszi tengerjég és időjárás változékonysága miatt jó adag szerencsére is szükség van az ilyen helyszínek eléréséhez.

Az antarktiszi nyári szezon vége felé járunk, és a változó körülmények hatására a mozgó tengerjégen 10 méteres vastagságú jégtorlaszok alakultak ki, amelyeken egy héten át próbált a jégtörő kutatóhajó átvágni, sikertelenül. A hajó kapitánya és a kutatóút tudományos vezetője a munkára váró kutatókkal egyeztetve végül arra a közös döntésre jutottak, hogy feladják a további próbálkozásokat. A mozgó tengerjégben kialakuló jégtorlaszok nyomása olyan akadályt jelent, amelyen még a modern jégtörő hajó sem juthat át, és ha átjutna, akkor is fennáll a veszélye annak, hogy visszafelé már nem tudják ismét átszelni a területet.

A tengerjég egymásnak nyomódó részei mentén kialakuló jégtorlaszok mind a jégfelszín felett, mind pedig az alatt, a vízben, a normál jégrétegnél többször vastagabbra nyomódott területté állnak össze, hasonló folyamatot képzeljünk el, mint a kontinensek ütközésekor felgyűrődő hegyláncok kialakulása. E torlaszok általában a sarkvidéki évszakváltás idején születnek, és a nyár végén, s ősszel kialakuló akadályok a csökkenő besugárzás és hőmérséklet hatására állandósulhatnak is a téli időszakra, néha éveken keresztül is tovább hízhatnak, és akár 30-40 méteres vastagságúra is nőhet a torlasz. Az északi sarkvidéki tengerjég a téli időszakban 40 százalékban ilyen torlaszok sokaságából áll össze.

Az egymásnak nyomódó tengerjég-mezők határvonalán feltorlódik a jég, s vastag, áthatolhatatlan akadályt képez.

Forrás: Wikipedia

A német expedíció lehetett volna az első, amelynek sikerül elérnie a másfél évvel ezelőtt leszakadt hatalmas tábla-jéghegy helyét. Az antarktiszi tengerjég az idei déli-sarki nyáron a műholdas mérések 1981-es kezdete óta a legkisebb kiterjedésűre zsugorodott, a december végi mérés szerint 4,94 millió négyzetkilométernyi volt csupán. Többek közt ez adott okot az optimizmusra, viszont a helyi viszonyok miatt a Weddell-tengeren az egész kontinensre vonatkozó mérési adat ellenére mégis akadályba ütközött a Polarstern.

Mivel a kutatóhajón dolgozók számára még így is bőven van munka a déli kontinens peremvidékén, a Weddell-tenger elérhető területein fognak felméréseket végezni, részben a tengeraljzatot térképezik fel, részben pedig a tengervíz és üledék mintáinak biológiai elemzése is folytatódhat. A kutatócsoport nem fog unatkozni így sem, mivel a lehetőségeket kihasználva a Weddell-tenger hozzáférhető helyszínein olyan vizsgálatokat végezhetnek, amelyekkel a tengerjég változása, a tenger felső rétegeinek megvilágítása hatását mérhetik fel. E kutatásokkal a sarkvidéki klíma és bioszféra kölcsönhatásairól kaphatnak komplexebb képet.

A kutatásvezető azt nyilatkozta, hogy a Larsen C sikertelen megközelítése ellenére a kutatók körében jó a hangulat.

Kérdés azonban, hogy vajon a jövő nyári szezon során milyenek lesznek a körülmények, eljuthat-e végre valamilyen expedíció az Antarktiszi-félsziget keleti peremén lévő Larsen C alatt szabaddá vált világ vizsgálatára.

Forrás: Égen-Földön-Föld alatt