A sok tévézés hozzájárulhat az időskori memóriaromláshoz

Daisy Fancourt és Andrew Steptoe 2019. február 28-án megjelent tanulmányukban  azt a kérdést elemzik, hogy a televíziózásra fordított idő kapcsolatba hozható-e a későbbi verbális memóriaromlással, tehát a szavak és a nyelv használatának gyengülésével. A kutatók az Angol Öregedésvizsgáló (English Longitudinal Study of Aging) adatait használták. Az említett kutatás egy nemzeti szintű, reprezentatív adatsort szolgáltat 3 662 olyan személyről, akik betöltötték az 50. életévüket. Fancourt és Steptoe kapcsolatot találtak a napi 3,5 óra, vagy ennél tovább tartó tévézés és a verbális memória romlása között. A kapcsolat úgy tűnik független az ülve töltött idő mennyiségétől. Ezt azért volt érdemes megvizsgálni, mert korábbi kutatások a tv-nézést használták az ülve töltött idő mérése során helyettesítő változóként.

A szerzők próbáltak magyarázatot keresni a fenti eredményekre. Elgondolásuk szerint a televíziózás csökkenti azon idő mennyiségét, amelyet az emberek a szellemi fittség megőrzésében segítő tevékenységek végzésére szánnak, például az olvasásra. A videójáték és az internetezés szintén képernyőhöz kötött tevékenységek, de ezek interaktívabbak, így lehet pozitív kognitív hatásuk: javíthatja például a problémamegoldó képességeket. A televíziósás figyelmet követel, ugyanakkor passzív folyamat. Emiatt kognitív stresszt okozhat, és gyengíti a memóriát idős korban – írják a szerzők.