Három tévhit agyunk működéséről

10 százalék
Az egyik legnépszerűbb mítosz szerint egy átlagos ember agyának csupán tíz százalékát használja. Bár lehet, hogy sokak számára ez ösztönzőleg hathat kiaknázatlan képességeik fejlesztésére (hiszen maga  Uri „Kanálhajlító” Geller is ezt hirdeti). Sajnos el kell, hogy keserítsem őket. Ez a megállapítás nemes egyszerűséggel nem igaz. Evolúciós szempontból hatalmas luxus lenne fenntartani a legenergiaigényesebb szervünket, ha csak tíz százalékát használjuk ki. Szerveink fenntartása ugyanis akkor is energiát igényel, ha éppen nincsenek használatban. Az agyunk pedig szervezetünk összes energiájának húsz százalékát használja fel, alapjáraton. Ha valóban csak egytizedét használnánk az agyunknak, akkor a szervezetünk által megtermelt energiának tizennyolc százalékát (közel egyötödét!) teljesen feleslegesen égetnénk el.

De vajon honnan ered ez a mítosz? Bár a pontos forrást nem tudtam megtalálni, a tévedés valószínűleg a különböző képalkotó eljárásokkal készült felvételek helytelen értelmezésére vezethető vissza. Kétségtelen ugyanis, hogy egy adott feladat elvégzése közben az agyunknak csak egy része aktiválódik. Egy mozgásos feladat például, főként a mozgató-rendszert, míg egy vizuális feladat inkább a vizuális rendszert fogja igénybe venni. De egy átlagos ember, egy átlagos napon rengeteg feladattal és helyzettel szembesül, melyek során a nap végére szinte az egész agyunk aktiválódik. És akkor még nem is beszéltünk azokról a gyakorlatilag folyamatosan aktív agyterületekről, amelyek olyan funkciókat szabályoznak, mint a légzés, a hormonháztartás vagy a szívverés. Ezek önmagukban is kiteszik ezt a bizonyos tíz százalékot.

Alex Honnold (bal) világhírű sziklamászó és egy kontroll-személy (jobb) agyi aktivitása félelemkeltő képek nézése után. Jól látható, hogy Honnold agyában jóval kisebb mértékű aktiváció figyelhető meg. Az ilyen, és ehhez hasonló kutatásokban készült felvételek vezethettek oda, hogy sokan azt hiszik, hogy az agyunknak csak töredékét használjuk. Valójában ezek a képek nem az abszolút aktivitást mutatják, hanem azokat a területeket, melyeknek aktivitása az átlagos aktivitásnál magasabb.

Forrás: nautil.us

Jobb avagy bal agyfélteke
Az örök szkeptikus és analitikus hozzáállásomra persze sokszor megkapom, hogy én egy tipikus bal agyféletekés személyiség vagyok. Ellentétben a jobb agyféltekés emberekkel, akik kreatívok, érzelmesek, empatikusak és művésziek, én a logikát, a matematikát és a fegyelmet részesítem előnyben – állítólag. Azzal együtt, hogy nem szeretném kétségbe vonni azt, hogy vannak különböző pszichológiai személyiség-típusok, ezeknek az agyféltekék dominanciája alapján való azonosítása sajnos teljesen légből kapott. Például az University of Utah kutatói által 2013-ban publikált, 1011 személy részvételével zajló kutatás is arra a következtetésre jutott, hogy nincs olyan, hogy határozottan domináns agyfélteke.

Ugyanakkor, mint azt a fenti tanulmány is megállapította, bizonyos funkciók valóban mutatnak bizonyos mértékű lateralizációt (oldalpreferenciát). Például a nyelvi-feldolgozás, a beszédértés és -képzés inkább a bal, míg a vizuális figyelemért felelős rendszer inkább a jobb félteke bizonyos részeit veszi igénybe. Valószínűleg az ilyen funkciók félteke-dominanciájának félreértése állhat a bal- és jobb-agyféltekés mítosz hátterében. Ezzel szemben a legtöbb agyi funkció mindkét féltekét igénybe veszi, sokszor nagyjából azonos mértékben. Az érzelmekért és empátiáért felelős amygdala például mindkét féltekén megtalálható, és (bár mutat bizonyos mértékű aszimmetriát) a megfelelő működéshez mindkét oldalra szükség van.

Agysejtpusztító alkohol
Egy komolyabb buli vagy kiadósabb fesztiválozás után biztosan sokan érezték már, hogy egyjegyű számok összeadására sem lennének képesek. Sokan tudni is vélték ennek az okát: az alkohol elpusztítja az agysejteket. Ez sokáig megingathatatlan igazságnak számított, azonban ma már tudjuk, hogy a kép ennél összetettebb. A legújabb kutatások ugyanis arra jutottak, hogy az alkohol (legalábbis abban a mennyiségben, amit egy ember meg tud inni) nem pusztítja (közvetlenül) az agysejteket.
Ennek ellenére mégsem alkoholizálhat az ember büntetlenül. Bár az idegsejteket nem pusztítja el, az alkohol károsítja az idegsejtek végződéseit, az ún. dendriteket. A krónikus alkoholfogyasztás és az alkoholizmus pedig még ennél is komolyabb következményekkel járhat. Alkoholisták között például gyakori az ún. Korszakov-szindróma, ami többek között a memóriafunkciók romlásával, zavartsággal és mozgáskoordinációs zavarokkal jár. Oka az idegsejtek nagymértékű pusztulása, ami az alkoholistákra gyakran jellemző rossz táplálkozás és az alkoholfogyasztás miatt önmagában is kialakuló tiamin (B1-vitamin)-hiányra vezethető vissza. Súlyos esetekben a máj nem megfelelő működése miatt felhalmozódó ammónia miatt is kialakulhat az agyi funkciók romlása (bár ez gyakran csak súlyos májelégtelenség esetén fordul elő, amit a betegek 80 százaléka nem él túl).

Egy szó, mint száz: akármekkora részét használjuk az agyunk bármelyik féltekéjének, ne higgyünk el bármit, amit az interneten olvasunk! Különösen akkor ne, ha a világ legösszetettebb szerkezetéről (az agyunkról) van szó. És vigyázzunk az alkohollal!