A személyes kapcsolatok a hosszú élet egyik előrejelzői
A minőségi emberi kapcsolatok alapvető pszichés funkciókon túl az emberek testi-lelki jóllétének alapvető előfeltételei.
Ezek a pozitív viszonyok adnak védelmet és támaszt a magány, a betegség, vagy épp a szegénység ellen. Az erős, stabil támogató kapcsolathálózattal rendelkezőknek jobb fizikai és pszichés egészségük: nehéz helyzetekben a körülöttük lévő támogató kapcsolatok fokozhatják megküzdési képességeiket, csökkenthetik a feszültséget. A kapcsolatokon keresztül elérhető támogatást a boldogság egyik alapvető meghatározójaként tartják számon.
A családi kapcsolatok mellett a barátság az egyik alapvető, és a modern társadalmakban még inkább előtérbe kerülő kapcsolattípus, mivel a rokoni viszonyokkal ellentétben barátainkat szabad akaratunkból magunk választjuk. Azt, hogy valakinek van-e barátja egyáltalán, illetve, hogy hány barátja van, számos tényező befolyásolja, többek között a személyiségvonások, az adott társadalmi közegben a barátság mibenlétéről, jellemzőiről alkotott kép, a korábbi barátokkal/barátsággal kapcsolatosan szerzett tapasztalatok, de számos ún. szocio-demográfiai jellemző is, mint például a nem, az iskolai végzettség, az életkor, a lakóhely, a társadalmi státusz, az anyagi helyzet. Az, hogy kit tartunk barátnak, nem feltétlenül állandó dolog, az egyén élete folyamán is változhat, illetve különböző nemű, korú, iskolai végzettségű, etnikumú emberek barátságfogalma is eltérhet, ami nagyban megnehezíti a barátság szociológiai vizsgálatát. A barátságfogalom leggyakrabban említett elemei az intimitás, őszinteség, lojalitás, az állandó rendelkezésre állás, támogatás, kölcsönösség, bizalom.
Magyarországon a nyolcvanas években készültek először szociológiai kutatások a barátságokról. A magyarok más országokhoz képest kevesebb barátról számoltak be, és ők is főleg a munkahelyi környezethez kötődtek. Nagyon magas volt azok aránya, akiknek egyáltalán nem volt barátjuk. Ez utóbbi tény az elmúlt évtizedekben sem sokat változott: a népesség ötöde-harmada egyetlen baráttal sem rendelkezik, illetve az átlagosan említett barátok száma is összességében csökkenő tendenciát mutat.
Az életkor előrehaladtával a barátok száma csökken, az őket nélkülözők aránya pedig nő, ami elöregedő társadalmunkban különös figyelmet és beavatkozást igényelne. A jellemzően legtöbb baráttal rendelkező fiatalok körében az utóbbi években egyfajta polarizálódás figyelhető meg, azaz a sok baráttal rendelkezők mellett egyre inkább megjelenik a már fiatalon is magányosok csoportja, vélhetően összefüggésben az információs technológia hatásaival. Az iskolai végzettség ehhez képest fordítva hat: a legtöbb barátja a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek van. A magasabb társadalmi státusz, több jövedelem, jó munkaerőpiaci helyzet szintén több barátot valószínűsít.
A legutóbbi, 2017-es mérés szerint minden negyedik magyar felnőttek nincs egyetlen barátja sem, legtöbben (65 %) 1–4 baráttal rendelkeznek, míg erőteljesen lecsökkent azok száma (4 %), akiknek tíznél is több barátja van. Korábban az adatok mindig azt mutatták, hogy a férfiaknak átlagosan több barátja van, mint a nőknek, de ez a különbség napjainkra megszűnni látszik. Egyik lehetséges magyarázata ennek az, hogy a barát-definíció egyfajta szűkülése, illetve homogenizálódása húzódik meg, azaz a férfiak körében is egyre fontosabb kritériuma a barátságnak a problémák megbeszélésének lehetősége, ami korábban nem feltétlenül volt így.
A fenti eredményekkel összhangban van a bizalmas kapcsolathálózatokra vonatkozó kutatásaink eredménye is: míg a kilencvenes évek végéig a magyarok jellemzően legszűkebb családtagjaikkal beszéltek problémáikról, ez napjainkra teljesen megváltozott, ma már több barátot, mint családtagot említenek bizalmasukként, és a változás a férfiak körében különösen erőteljes. Érdekessége a felmérésnek, hogy a családtagok szinte teljes kiszorulnak a bizalmasok köréből.
Forrás: mta.hu/ Albert Fruzsina és Dávid Beáta