Metánszivárgás a csendes-óceáni partoknál

Az óceánokban tárolt szén mennyiségének megbecslése a jövőbeli klímánk egyik alapvető kérdése, a szén körforgásában jelentős részt vállaló óceánok egy eddig mellőzött jelenségét vizsgálták meg a Washington Egyetem és az Oregoni Állami Egyetem szakemberei.

Az USA északnyugati partjai mentén, ahol a Juan de Fuca óceáni kőzetlemez az amerikai kontinentális lemez alá bukik, nemrégiben mintegy 1800 olyan metánszivárgás helyét tárták fel, amelyek a szén körforgása szempontjából nem elhanyagolható forrást jelentenek. A szivárgásokat a kontinentális lejtő peremén, a partoktól kb. 50 kilométer távolságban, 100-250 méteres mélységben fedezték fel, a tengeraljzatról feltörő buborékok oszlopai jelezték a helyszíneket. A tengerfenék üledékei és kőzetei elemzését követően kiderült, hogy a szivárgás több kilométer mélységből eredhet, s azokon a pontokon indult meg, ahol az alábukó kőzetlemez elmozdulása törésvonalakat hozott létre. A metán az alábukó óceáni kéreg üledékeiből származik, az alábukás során a mélyben ezek összenyomódnak és felmelegednek, s ekkor szabadul ki belőlük a gáz, amely azután a törések mentén talál utat magának a tengerfenék felé. Maguk a törések a régiót rendszeresen sújtó óriás földrengésekkel függenek össze, s így a szivárgások helyszínei a rengésekről és az alábukó kőzetlemezről is adnak hasznos információkat, ez a rengés- és cunami előrejelzésekben segíthet.

Korábban, az első szivárgások felfedezésekor még úgy vélték, hogy a tengerfenéken fagyott, klatrát formában lévő metán a felmelegedés hatására szabadult fel, ám a most elvégzett vizsgálatok ezt cáfolják, ráadásul a gázfeltörések sok száz éve változatlan helyszíneken vannak, s a tengervíz hőmérséklete sem emelkedik ezeken a helyeken.

A geológiai okú metánszivárgások a környező tengervíz élővilágának gazdagságát is táplálják, a metánt fogyasztó baktériumok képezik a tengeri táplálkozási lánc alapját, s így válhatott kiváló halászterületté a régió. A légi fotókon megfigyelhető a halászhajók csoportosulása, ezek pedig azok a területek, ahol metánszivárgások is vannak, így jól érzékelhető a geológia és a biológia összefonódása.