230 millió éve létezett a világ legnagyobb deltavidéke

A Pangea ősi szuperkontinens északi partvidékén terült el az a kb. 1,6 millió négyzetkilométeres, nagyjából Alaszka méretével azonos területű deltatorkolat, amelyet a mai Barents-tengerben fedeztek fel norvég kutatók. A mai nagy folyók deltatorkolatai is jelentős méretűek, ám sokkal kisebbek, mint ez az ősi folyó által felépített torkolati síkság volt, az Amazonas deltavidékének a tízszerese a most felfedezett! A mai folyók ember által jelentősen átalakított folyása nem teszi lehetővé, hogy a természetes fejlődésüket tanulmányozzák, így a régmúlt jeleiből próbálnak meg a kutatók következtetéseket levonni a folyók és a tengerszint közti összefüggésekről. A modern kor deltái a jégkor végétől, alig néhány ezer éve kezdtek csak növekedni, ez pedig összehasonlíthatatlanul rövidebb időszak, mint a régmúlt folyóinak hosszú életideje volt, a most feltárt folyótorkolat 2-5 millió éven keresztül létezhetett.

A vizsgálatokat szeizmikus mérések segítségével végezték el, vagyis a földrengéshullámok terjedésében észlelhető változások rajzolták ki a tengeri üledékrétegek alatt rejtőző ősi folyó hordalékának lerakódásait. Az ősi felszín felmérése során láthatóvá váltak a folyó torkolatának egykori elágazó csatornái, s apránként kirajzolódott az a terület, amelyet elfoglalt a folyó deltavidéke, amely túl is nyúlik a feltérképezett régión. Ugyanezen korból származó hasonló torkolati lerakódásokat Kanada és Grönland közelében is találtak, de azt a tektonikai változások nem teszik lehetővé, hogy biztosan összefüggésbe lehessen ezeket hozni a most feltárt deltával.

A kutatók szerint a folyó, amelynek a hordalékát az ősi delta formájában feltárták, hatalmas területről szállította a vizet az óceánba, nagyjából az Ural hegységtől nyugatra eső, délen a mai Ukrajna, nyugaton Lengyelország területei által határolt régió lehetett a vízgyűjtője még óvatos becslés alapján is. A méretén kívül azonban teljesen úgy néz ki a korabeli deltavidék is, mint a modern folyók torkolatai, elágazó s összekapcsolódó csatornák változékony hálózata alakította ki.

A hatalmas torkolati sík kialakulását számos tényező tette lehetővé: hegységképződés a kontinens belsejében és az ezzel járó jelentős hordalékmennyiség, monszunszerű esőzések adta bő vízhozam, állandó globális tengerszint, illetve nagy kiterjedésű sekély tengeri terület a kontinens pereménél, ahol bőven volt helye építkezni a folyónak.

A delta a perm végi hatalmas kihalási hullámot követően alakult ki, s valószínűleg kiváló életlehetőséget teremtett a megtizedelt élővilág számára ahhoz, hogy megújulhasson.