Hogyan tűnt el egy pingvinkolóna pár évvel ezelőtt?
Császárpingvin-fiókák ezrei fulladtak a tengerbe, amikor egy vihar összetörte az otthont adó jégtáblájukat.
Az Weddell-tengeren, valószínűleg 2016-ban történt drámai pusztulást a brit antarktiszi kutatócsoport (BAS) tudósai fedezték fel, kutatásukat az Antarctic Science című szaklap tette közzé.
Peter Fretwell és Phil Trathan kutatók műholdfelvételeken fedezték fel, hogy a császárpingvinek Halley-öbölbeli kolóniája eltűnt. Nyolcszáz kilométeres magasságból is látható az állatok ürüléke a fehér jégen, ebből az állatok számára is következtetni lehet. A Brunt-selfjégen (a partról a tengerbe nyúló jégmezőn) élő populáció – amely sok évtizeden át átlagosan 14000-25000 költő párból állt és a világ összes császárpingvinjének 5-9 százalékát tette ki – lényegében egyetlen éjszaka alatt tűnt el.
A császárpingvinek a legnagyobb pingvinek. Szaporodásukhoz olyan masszív tengeri jégtábla szükséges, amelyik stabil áprilistól decemberig, akkor kezdenek el úszni a fiókák. Ha a jégtábla túl korán kezd töredezni, a fiatal madarakon nem alakul ki az úszáshoz megfelelő tollazat.
A tudósok szerint 2016-ban tört ki az a vihar, amelyik tönkretette a pingvinek jégtábláját. Az erős szél miatt a tengeri jég a vastagabb Brunt-selfjéghez ütődött és nem állt helyre sem 2017-ben, sem 2018-ban. „A 2016 óta kialakult jégterület nem elég erős. Az októberi és novemberi viharok idő előtt szét fogják törni. A korábban stabil, megbízható jég most nem tűnik tartósnak” – mondta Fretwell.
A BAS tudósai szerint a felnőtt pingvinpárok 2016 óta vagy felhagytak a szaporodással, vagy a Weddell-tenger más területeire költöztek. Mintegy 50 kilométerrel távolabb, a Dawson-Lambton-gleccser közelében jelentősen emelkedett a madarak száma.
Nem tudni pontosan, miért nem állt helyre a Brunt-selfjég, nagy változást nem lehet kimutatni sem a terület légköri, sem óceáni viszonyaiban. A kolónia érzékenysége a jég állapotának változásaira jól jelzi, mekkora hatása lehet az éghajlatváltozásnak az antarktiszi pingvinekre. Egyes kutatások szerint a század végére a faj akár egyedei 50-70 százalékát is elveszítheti, ha a tengeri jég a számítógépes modellek előrejelzései alapján csökken.