Baktérium segítségével készítettek mesterséges gyöngyházat

A kagylókból jól ismert, selymes fényű, gyakran színjátszó gyöngyház igen kemény és ellenálló anyag, e tulajdonságai a felhasználhatósága szempontjából hasznosak, azonban a természetes formájában kicsiny, és nem alakítható. A gyöngyház nagyon vékony, rendezett rétegekből épül fel, s ezt ugyan ma már tudjuk mesterségesen utánozni, az eljárás nagy energiaigényű és számos mérgező hulladékkal jár.

A Rochesteri Egyetem kutatói nemrégiben baktériumokat hívtak segítségül a gyöngyház előállításához, így olcsó, energiahatékony és környezetbarát módszert fejlesztettek ki, s ráadásul a természeteshez hasonlóan ellenálló anyag hajlékony is. A módszerhez kétféle baktérium szükséges, az egyik a gyöngyház „vázát” adó meszet választja ki a megfelelő oldatból, a másik pedig ezután szerves polimerréteget választ ki erre. A két folyamat váltakozásával építhető kívánt vastagságúra a réteg, és semmi más nem kell hozzá, mint kétféle baktérium és kétféle tápoldat. Az eredmény ugyan nem lesz „ékszer minőségű”, ám a gyakorlati felhasználása sokkal hasznosabbá teszi a mesterséges gyöngyházat. Az anyag, amellett, hogy igen ellenálló és szilárd, nagyon könnyű is egyúttal, így alkalmas lehet a járművek készítéséhez is, csökkentve ezzel azok tömegét s üzemanyag felhasználását. Lehet belőle védőréteget építeni különféle eszközökre, tárgyakra, így a műemlékvédelemtől a csővezetékekig bárhol felhasználható lehet.

A módszerrel készíteni lehet majd orvosi implantátumokat is, mivel az anyag biokompatibilis, így pl. a ma a törött csontok összefogásához vagy pótlásához használt fém helyettesíthető vele, s ezzel egy műtéttel meg lehet majd úszni egy balesetet, hisz nem kell a csont összeforrását követően kioperálni.

A mesterséges gyöngyház nem a látható fényt veri vissza (ahogy a természetes), hanem az infravöröst, ez további felhasználási lehetőségeket rejthet magában. A kutatásról a Small nanotechnológiai folyóirat számolt be 2019. április 5-én.