Hogyan került egy ősi medvekoponya egy elárasztott barlang mélyére?

A leletek egy rövidfejű medvétől (Arctotherium wingei) és egy farkasszerű ragadozótól (Protocyon troglodytes) származnak – írja a Live Science. Mexikó forró, trópusi környezeteiben ritkán maradnak fenn ilyen jó állapotban az ősi maradványok, a most feltárt csontok ugyanakkor jól konzerválódtak egy mély, víz alatti barlangban. Az állatok feltételezhetően belezuhantak az üregbe, melyet rövidesen el is árasztott a víz.

A szakértőket meglepte, hogy a két faj leletei Mexikóban kerültek elő: az állatok maradványait eddig csak jóval délebbre és északabbra azonosították. A csontokat a Yucatán-félszigeten fekvő Hoyo Negro barlangban találták meg, a környéken már 2007-ben is felfedeztek ősi leleteket, akkor 12-13 ezer éves emberi maradványokra, egy tinédzser lány csontjaira, illetve további állati leletekre bukkantak.

Blaine Schubert, a Kelet-Tennessee-i Egyetem munkatársa és a maradványokat bemutató tanulmány társszerzője szerint a csontok az alacsony oxigénszint miatt konzerválódtak. A kutató hozzátette, az emberi leletek miatt az állati maradványokra eddig viszonylag kevés figyelem irányult, egyes fajokat pedig tévesen határoztak meg.

A friss felfedezések sokat elárulnak a Dél- és Észak-Amerika közti nagy amerikai faunacseréről, amely mintegy 3-2,5 millió éve zajlott. A vándorlás során bizonyos fajok új területeken telepedtek le, ahol egyedi módon fejlődtek tovább.

Napjainkban a rövidfejű medve egyetlen rokona él Mexikóban, a pápaszemes medve (Tremarctos ornatus), amely csak Latin-Amerikában fordul elő.