Mekkora volt a római birodalom ólomszennyezése?

Különböző fémeket már i.e. mintegy 6000 évvel elkezdett kinyerni az emberiség, ám igazán jelentős nagyságrendben a római birodalom idején állítottak csak elő. Ilyen volt például az ólom a vízvezetékekhez,különféle fémek használati tárgyakhoz, vagy a pénzérmékhez. Az ércek feldolgozása során a fémekből s számos szennyező anyagból a levegőbe is jutott, s ennek nyoma van a jégmintákban.

Egy nemzetközi kutatócsoport a Mont Blanc gleccseréből vett mintákat elemzett és határozta meg azok korát. Az adatok az ókori légszennyezésről is adtak információkat, a mérések i.e. 800 és i.sz. 250 közti időszakról részletesen tanúskodnak. Számos fém előfordulását vizsgálták, s ezek közül az ólom és az antimon azok, amelyek a bányászattal és fémfeldolgozással összefüggésben kerültek a légkörbe. A kutatási eredmények a rangos Geophysical Research Letters folyóiratban láttak napvilágot.

Néhány éve egy, a középkori európai ólomszennyezés mértékét vizsgáló tanulmányban elemezték a jégmintákat, s ekkor például kimutatták a pestisjárvány hatását a fémfeldolgozásra, s már utaltak ekkor is adatok a jóval korábbi, római kori tevékenységre is. A mostani kutatásban kimondottan az ókori adatokat keresték meg, az alpesi minták, mivel Európa szívében őrizték meg a múlt nyomait, jóval pontosabb képet adnak, mint pl. a grönlandiak. A jégminta ólom- és antimontartalma mellett a rétegek korát is kiszámították a jégbe zárt széntartalmú szemcsék alapján és a jégfelhalmozódás sebessége alapján is, illetve az adatokat összevetették mind a grönlandi jégmintákéval, mind pedig az európai tavi- és mocsári üledékek elemzésének eredményeivel. A szennyező anyagok forrásának kiderítéséhez az aeroszol szállítási modelljét használták fel. Míg a grönlandi minták általános európai trendeket tudnak kimutatni, az alpesi mintákban a közelebbi helyszínekre utalnak az adatok.

Ólomrudak a római korból

Forrás: Wikipedia

Mind az antimon, mind az ólom jégmintában mért mennyiségei türközik a római kor gazdasági-történelmi eseményeket: a legnagyobb mennyiségű szennyező anyag azokban az években volt, amikor jól ment a rómaiaknak, s kevesebb volt akkor, ha például háborúztak, vagy gazdasági hanyatlás következett be. Kb. i.e. 140 körül, a köztársasági kor középső időszakában volt egy kiugró érték, majd egy másik a birodalmi kor ideje alatt, i.sz. 2. században. Az ókori bányászatot megelőző idők háttérértékéhez képest az antimon 6-10-szeres, az ólom pedig 15-30-szoros mennyiségben mutatkozott meg a jégmintákban, összességében mintegy 500 éven keresztül látni lehetett a két fém mennyisége alapján a rómaiak fémfeldolgozását, illetve e tevékenység légszennyező hatását. Az antimon, számos más fémmel együtt az ólomércek mellékanyaga, és az ólmot az ezüst kinyeréséhez is használták, így az összefüggése a gazdasági prosperitással amiatt is jelzésértékű, hisz ilyenkor az ezüstpénzek mennyisége is megnőtt. A hanyatlás időszakaiban pedig az is közrejátszott a csökkenésében, hogy például a korábban a bányákban alkalmazott emberek a háborúkban katonaként vettek részt, a hétköznapi munkákra nem jutott elég dolgos kéz.

Érdekes összehasonlítani a római kori légszennyezést a modern kor ólmozott üzemanyagainak szennyezésével: míg a rómaiak a háttérértéket 10-szeresen meghaladó mennyiségben eregettek ólmot Európa levegőjébe, a gépjárművekből származó 50-100-szorosa volt a háttérértéknek. Habár a rómaiak a modern szennyezésnek csak az ötödét-tizedét bocsátották ki, azzal, hogy mintegy 500 éven keresztül tették ezt, legalább akkora hatásuk volt, mint a modern kor mintegy 30 éves időtartamában az üzemanyagnak.

A római birodalom hanyatlását követően majd csak az ipari forradalom idején növekszik meg ismét jelentős mértékben az ólom bányászata és felhasználása.

A kutatás eredménye erősíti azt az egyre kiterjedtebb ismerethalmazt, amely az ipari forradalom előtti szennyezések jelentőségét mutatja, s ezzel olyan fontos alapadatokat nyújt, amelyek szerint a mai légszennyezési határértékeinket mihamarább muszáj lesz felülbírálni, ha azokat a valódi, emberi tevékenységtől mentes korok egészséges háttérértékéhez szeretnénk viszonyítani.

Forrás: Égen – Földön – Föld alatt