Régészet és pszeudoarcheológia

Például, hogy az egyiptomi piramisokat földönkívüliek építették, hogy létezett valaha egy magas technológiai fejlettségű atlantiszi társadalom, vagy hogy az írott történelem eseményei valójában a középkor idején zajlottak le.

Legutóbb egy népszerű amerikai humorista, Joe Rogan miatt terelődött a figyelem a pszeudoarcheológia és akadémiai archeológia szembenállására. Rogan az egyik közösségi média platformon kérdezett egy maja királyt ábrázoló lelettel kapcsolatban. Pakal király 683-ból származó szarkofágján egy faragott ábra látható, ami egyes pszeudoarcheológiai elképzelések szerint azt ábrázolja, hogy a királyt földönkívüliek viszik el repülő csészealjukkal.

Pakal király 683-ból származó szarkofágján lévő faragott ábra

Forrás: Profimedia, Alamy

Egy amerikai régész válaszában ismertette az akadémiai archeológia aktuális álláspontját a dologgal kapcsolatban: a kép a király halálát ábrázolja, a csészealjnak vélt szimbólum pedig egy világfa, ami a mezo-amerikai kultúrák egyik jellegzetes motívuma, a földi világot köti össze az alvilággal és a mennyekkel (ez a gondolat egyébként az európai kultúrák között is gyakori, nálunk magyaroknál is megjelent).

Az akadémikusok szerint tehát a mezo-amerikai népek a számukra hozzáférhető tapasztalatok alapján hoztak létre maguknak egy hiedelemrendszert, amiben egy fa kapcsolja össze a halottak lelke által benépesített másvilágot a számukra is ismerős világgal. Ezzel nehezen egyeztethető össze az az állítás, miszerint a maják királyát földönkívüliek ragadták magukkal, a felejthetetlen eseményt pedig a szarkofágján örökítették meg alattvalói.

Valószínűleg sokan szimpatizálnak az első opcióval, hiszen nem hivatkozik semmiféle rendkívüli dologra, csakis az emberek magyarázatokra való igényét tükrözi, némi leleményességet feltételezve a korabeli ismeretek alapján. A második elképzelés létjogosultsága mellett nekem nehezemre esne érvelni, viszont az a tény magáért beszél, hogy 2017 januárjáig 70 millió példányt vásároltak meg világszerte abból az 1968-ban megjelent könyvből, ami először felvetette ezt a gondolatot a földönkívüliekről.

Az ilyesfajta viszályok önmagukban aggodalomra adnak okot, hiszen az ennyire különböző nézeteket valló emberek többnyire bizalmatlanok egymással szemben, aminek könnyen szomorú következményei lehetnek. Az amerikai régészeti szövetség a helyzet feloldását a tagjaik munkájának szélesebb körű megismertetésében látják. Sara Head, a coloradói Adams State Egyetem hallgatója szerint az archeológia a 20. század közepén egyre inkább bezárkózott a tudomány elefántcsonttornyába, ez pedig teret biztosított a pszeudoarcheológiának.

Minket embereket érdekel a népük és az egész emberiség története, viszont jóval gyakrabban találkozhatunk a pszeudoarcheológia cifra elméleteivel, mint az akadémiai régészet eredményeivel. Ehhez hozzájárul a tudományos publikáció sokak által kritizált rendszere is. Röviden: súlyos pénzeket kellene kifizetni egy-egy (egyébként többnyire közpénzből finanszírozott, elvileg a közjót szolgáló) kutatás megismeréséhez, ami a szöveg hossza és a szaknyelv miatt ráadásul még nehezen is emészthető. Egyesek szerint ez, és a pszeudoarcheológia könnyű hozzáférhetősége eredményezi például azt, hogy az Amerikai Egyesült Államokban egy 2018-as felmérés szerint a megkérdezettek 41 százaléka gondolta úgy, hogy jártak már földönkívüliek a Földön és 57 százalékuk hitte, hogy létezett valamilyen magas technológiai fejlettségű emberi civilizáció a múltban. Ezeket az állításokat jelenleg semmilyen meggyőző bizonyíték nem támasztja alá.

A pszeudoarcheológia népszerűségének hátterében azonban valószínűleg nem csak a viszonylag könnyű elérhetőség áll. Jellemzők a nagy magabiztossággal hirdetett, ámulatba ejtő állítások. A szerzők teljesen biztosak a dolgukban, egyértelmű(nek tűnő) bizonyítékokkal támasztják alá állításaikat, a kétely morzsáját sem hagyják az olvasóban. Ezzel szemben az akadémikusok óvatosan, feltételes módban fogalmaznak, talán túlságosan is hangsúlyozzák a bizonytalanságot, ami egyébként észszerűnek tűnik, amikor több ezer éve történt eseményeket, több ezer éve élt emberek gondolatait próbálja valaki megfejteni.

Mi emberek inkább az előbbihez vonzódunk. Nem akarunk szorongást keltő kételyeket, tudni akarunk, ráadásul lehetőleg gyorsan és egyszerűen. Talán ha beletörődünk civilizációink szerény kezdeteibe és megbarátkozunk némi bizonytalansággal, akkor az akadémiai régészet is kielégítheti a tudásvágyunkat. Talán valóban csak több ismeretterjesztő írásra van szükségünk az archeológia művelőitől.

Írta: Reichardt Richárd