Hogy bír az agy a hatujjú kézzel?

A gondolat ugyan sci-fibe illő, de ki ne merengett volna már el azon, mennyivel könnyebb lenne számos feladat megoldása, ha négy kezünk lenne?

Egy nemzetközi kutatócsoport ebből a lehetőségből kiindulva szerette volna megtudni, hogy az agyunk miként bír el az extra végtagokkal, s ehhez jelenleg egyetlen lehetőség, ha a hat ujjal született embertársainkat vizsgálják meg. A kutatásaikról a Nature Communications folyóiratban számoltak be 2019. június 3-án.
Ma már talán senki se lesz törzsi sámán, ha hat ujjal születik, és talán egyre kevesebbeket is bélyegeznek meg emiatt, orvosi-neurológiai szempontból viszont rendkívül érdekesek ezek a ritka esetek. A hiányzó végtagok neurológiai következményei alaposan kutatottak, ám nincs nyoma a szakirodalomban annak, hogy a többletet valaha is elemezték volna. Mivel a kéz és az ujjak az ember esetében igen kifinomult mozgásra képesek, a mögöttes agyi munka is összetett, és nagy területet foglal el az agykéregben mind az érzékelés, mind a motoros irányítás.

Két olyan közeli rokon személyt vizsgáltak meg, akiknek hat ujjuk volt, mindkettejüknek a hüvelyk- és a mutatóujj közt volt a plusz ujjuk. Először MRI vizsgálattal feltérképezték a két alany kezét, s ebből az derült ki, hogy a plusz ujj saját irányítással rendelkezik, saját izmok és idegek csatlakoznak hozzájuk, s bár a normál ujjakhoz hasonlóan három ujjpercből álltak, az ízületi és izomzati felépítésük a két percből álló hüvelykujjéhoz hasonlított. Emiatt forgatni-használni is úgy tudták őket, mint a hüvelykujjat, s az alanyok képesek voltak egy kézzel olyan feladatot végrehajtani, amelyhez nekünk, öt ujjal bíróknak két kézre van szükségünk. A mozgásvizsgálatok során semmilyen hátrányt nem észleltek az alanyok kézhasználatában az ötujjasokéhoz képest. Ezt speciálisan, az e célra kialakított videójáték segítségével mérték fel, ahol az alanyoknak az ujjaikkal kellett irányítani a játékot.

Az idegi irányítás vizsgálatát nagy felbontású funkcionális MRI (fMRI) segítségével végezték el, ennek során az alany agyát a megadott feladatok végrehajtása közben „valós időben” szkennelték, s így kideríthető volt, hogy az egyes mozgásokhoz mely agyterületek aktivitása társul, s milyen idegi kapcsolatokat vesz igénybe a feladat. E vizsgálatokból megállapíthatták a kutatók, hogy a plusz ujjaknak nemcsak saját beidegzésük van, hanem az agykéreg is rugalmasan alkalmazkodik az extra lehetőségekhez, s a többi ujjhoz hasonlóan képes volt ellátni ezen extrák irányítását. Az ehhez szükséges területet nem a többi ujjétól „vette el” az agy, hanem azokétól független területet vont be a feladatba.
Az alanyok a plusz ujj testi elhelyezkedését is tökéletesen érzékelték, eltakart kéz esetén a másikkal rá tudtak mutatni az egyes ujjaik helyére, beleértve az extrát is, vagyis a plusz testrész a testképbe is beépült.

Mivel a sokujjúság ritka elváltozás, a legtöbb esetben az így született gyermekeknél egészen kis korban sebészileg eltávolítják az extra ujjat, abban a hitben, hogy később problémát okozhat a megléte. A fenti vizsgálatok, bár egy bizonyos típus esetét mérték fel, az ellenkezőjét bizonyították: igenis jól használható az extra ujj, s a tulajdonosának inkább előnyei származhatnak belőle. Érdemes lehet a szülőnek, és persze főként a megfelelően tájékozott orvosnak meggondolni az ilyen típusú sokujjúság esetén az ujj megtartását.

A kutatás azt is feltárta, hogy az idegrendszerünk képes a plusz feladatokat is irányítani, ugyan veleszületett elváltozásként itt eleve az extra ujjakkal együtt alakult ki minden idegi háttér is, de ha valamikor képesek leszünk extra kezet növeszteni valakinél, akkor talán ez a folyamat is irányítható lesz már. Robotok kézszerű manipulátorainak tervezői számára is útmutató lehet a mostani vizsgálat.

Forrás: Égen – Földön – Föld alatt