Kétségtelen, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a menekülés lehet a túlélés eszköze. A menekülés elsőre egyszerűnek látszik: feltűnt egy veszélyforrás, úgyhogy fussunk az ellenkező irányba! A valóságban azonban úgy tűnik, hogy mindez jóval összetettebb, a fenyegetett élőlény számos tényezőt figyelembe vesz és ezek fényében dönt a legmegfelelőbb stratégia mellett.

A cell.com tudományos portálon megjelent írásból kiderül, ahhoz, hogy a menekülés szükségessége egyáltalán felmerüljön, észlelni kell a veszélyt. Hogy milyen ingerek jeleznek veszélyt az adott élőlény számára, az részben a személyes tapasztalatain, részben pedig veleszületett tendenciákon múlik. A rágcsálók például a macskafélék vizeletét és a nyitott tereket előzetes tapasztalat híján is igyekeznek elkerülni.

A veszély felismerése azonban még nem feltétlenül vált ki menekülést. Ha a folyami rák gazdag táplálékforrás közelében észlel ragadozót, nagyobb valószínűséggel fog mozdulatlanná dermedni, hogy elkerülje a támadást, minthogy eliszkoljon az egyébként kedvező helyszínről. Patkányoknál megfigyelhető, hogy amennyiben tudnak a közelükben lévő búvóhelyről, akkor veszély esetén ennek irányába menekülnek, ha viszont nincs tudomásuk ilyenről, többnyire inkább megdermednek.

A veszélyforrás maga is alapvetően befolyásolja az alkalmazott menekülési stratégiát. A békák például szárazföldi ragadozók láttán az ellenkező irányba indulnak, viszont légi veszély esetén többnyire azzal szembe kezdenek menekülni, így nehezítve meg mondjuk a denevérek dolgát. Mindezek mellett még arról sem érdemes megfeledkezni, hogy a felsorolt változók akár a menekülés lendületét is befolyásolhatják: például a gyorsabban közeledő fenyegetés hatására hamarabb szállnak fel a házilegyek.

A búvóhelyek fekvése, a fenyegetés minősége, illetve a fizikai és a társas környezet is befolyásolják a menekülési stratégiát.

Forrás: Evans és mtsai., 2019 – Trends in Cognitive Sciences

A menekülés tehát összetett észlelési és döntési folyamatok eredménye, ezek pedig rendkívül érdekesek az idegtudomány számára. Ezen folyamatok neurofiziológiai hátterét egyelőre csak nagy vonalakban ismerjük, azonban a szakemberek szerint ebben jelentős változások várhatók. A kísérleti állatok viselkedéséről készült videófelvételeket elemző szoftverek és az idegrendszer tevékenységének monitorozását lehetővé tévő módszerek rohamos fejlődése révén egyre közelebb kerülhetünk a menekülés hátterében álló mechanizmusokhoz.

Írta: Reichardt Richárd