Feltérképezték az első pestisjárvány baktériumának génjeit

Egy nagy nemzetközi kutatócsoport e járvány után maradt, feltételezhetően pestises halottak sírjaiból (összesen 20) vett minták alapján DNS elemzéssel feltérképezte a baktérium változását a járvány ideje alatt. E járványból korábban csak egyetlen baktériumtörzs génjeit tudták elemezni, a mostani kutatás nyolc továbbit tett hozzá. A genetikai elemzéseket a Max Planck Intézet Emberi Történettudományi részlegének genetikusai végezték el az intézet, már számtalan történelmi jelentőségű genetikai eredményt adó speciális laborjában, az eredményeket pedig a PNAS folyóirat közölte 2019. június 4-én.

Az 541-ben kezdődött járvány az egykori Római Birodalom területén a népesség kb. negyedét pusztította el, az osztrák, brit, német, francia és spanyol sírokból vett minták így a terület jelentős részét lefedték. Most sikerült az első brit pestis-bizonyítékot is azonosítani 544-ből, így a korabeli leírásokban szereplő rejtélyes járványt feltehetően ez a baktérium okozta a brit területeken. Az angolszász lelőhely, a Cambridge közeli Edix Hill sírjából kinyert genetikai minta kora alapján is beleillik ebbe a képbe.

Annak ellenére, hogy a kapott genetikai változatosságból az európai járvány részleteire fény derült, a kórokozó eredetéről nem tudtak meg sokkal többet, de Közép-Ázsia területről származónak vélik a kutatók. Az ázsiai leletek alapján legalább 2000 évvel Európába érkezése előtt már pusztított Ázsia szívében, de kiterjedt járványként csak európai megjelenésében jelentkezett, nyilvánvalóan a földrajzi adottságok miatt, mint sűrűn lakott területek. A baktérium terjedéséhez hozzájárultak a népvándorlás kori közép-ázsiai népességmozgások, így a hunok nyugati terjeszkedése is nagy valószínűséggel közelebb hozta Európához a baktériumot, de az is lehet, hogy magát a járványt is nekik „köszönhetjük”, jelenleg kb. 200-300 évnyi adat hiányzik ahhoz, hogy ezt bizonyítani lehessen.

Az egyértelművé vált az elemzések alapján, hogy a 6-8. század közti pestises esetek mind ugyanahhoz a járványhoz tartoznak, s nem egymás után érték a többszöri újabb fertőzések kelet felől a kontinensünket. Az első járvány baktériumát a későbbi nagy, 14-18. századi járvány kórokozójával összehasonlítva az is kiderült, hogy mindkét járvány időszakának vége felé ugyanolyan jellegű genetikai változás következett be a baktériumokban a konvergens evolúciónak köszönhetően. A változás a baktérium virulenciájában eredményezett csökkenést mindegyik esetben. Ez azt is jelzi, hogy miként alkalmazkodott a baktérium kétszer is a speciális nyugat-eurázsiai környezeti körülményekhez, amely jelentősen eltért az embert megbetegítő baktérium feltételezett eredeti helyétől.
A Jusztinianosz bizánci császár idején kirobbant pandémia baktériumtörzsei szoros rokonságban voltak egymással, ám a 14-17. századi, a Fekete Halál néven elhíresült járványé másik törzsbe tartozott, így azt a későbbi időpont során Európába került fertőzés indította el. Mindkét járvány ugyanabból a közép-ázsiai baktériumból származik.

A mostani vizsgálat sikere azt mutatja, hogy érdemes további feltételezhető pestissírok mintáit is megvizsgálni a még részletesebb adatokért. A pestisbaktériumok fejlődése a múlt és a jelen e súlyos járványokat okozó betegségének megértésével a baktérium jövőjére is következtetni enged, így az ellene folytatott védekezést is könnyíteni fogja.

Jelenleg a pestis antibiotikummal jól gyógyítható, s a terjedése szinte kizárólag a vadon élő rágcsálók (illetve Madagaszkáron emberközeli patkányok) bolhái terjesztik, amelyek köztigazdái a baktériumnak. A betegség ma is előfordul. A korábbi járványok mind nagy népsűrűségű emberi lakhelyeken pattantak ki, ahol a kétes köztisztasággal és a patkányok igen nagy népességével lehetett kapcsolatba hozni.