Ismét bebizonyosodott, hogy a Holt-tenger egyedülálló

Az Amerikai Geofizikai Unió munkatársai választ találhattak a sóeső rejtélyére.

Az 1970-es években több, a Holt-tengert tápláló édesvizet is eltereltek, ennek hatására csökkent a Holt-tenger vizének szintje, és jelentősen nőtt a sótartalma. Nyáron a párolgás hatására egy meleg, igen erősen sós víztömeg alakul ki a víz felső, akár 1 métert is elérő rétegében, s ez élesen elkülönül a mélyebb, hűvösebb, és kevesebb sót tartalmazó rétegtől.

Eckart Meiburg, a friss tanulmány társszerzője szerint a réteg vastagsága változó, de a víz teljes felületén megfigyelhető. A Holt-tenger fenekén felhalmozódó só eredetére korábban nem volt a fizika törvényeinek megfelelő magyarázat, holott a sóréteg vastagsága évente 10 cm-t is növekedhet. A kutatók most a folyadékdinamika törvényei alapján számítógépes modellezéssel szimulálták a kétféle tulajdonságú vízréteg keveredését.

A felső vízréteg sóval telített, meleg oldata ujjszerű, oszlophoz hasonló csomagokban ereszkedik a mélyebb vízrétegek felé, miközben a meleg vízcsomagok közt ugyanilyen ujjszerű, ám hideg és kevesebb sót tartalmazók helyezkednek el. A leszálló meleg víz gyorsabban hűl ki, mint ahogy elkeveredne a hideggel, s ennek köszönhetően kicsapódik a benne oldott só egy része, s ezt észlelték sóesőként a víz alatt.

Meiburgék úgy gondolják, a Holt-tenger jelenleg az egyetlen hipersós víztömeg a Földön, amelynél megfigyelhető a különleges folyamat, ám a hatalmas, korábban kialakult sólerakódások létrejöttében a múltban létezett hasonló tavak játszhattak szerepet.