Mit jelent Földünknek a grönlandi jég példátlan olvadása?

2012 júliusában napokon át olyan meleg volt a sarkvidéken, hogy a grönlandi jégtakaró szinte egész felszínét olvadt latyakká változtatta. A szokatlan meleg miatt a jégmező közepén dolgozó kutatók reggel a sátraikból kilépve térdig süppedtek a hirtelen puhává vált hóba, s a hó tovább olvadt.
A jégmező fehér fennsíkján élénk kék tavacskákba gyűlt az olvadékvíz, majd sok kis patakként a perem felé csurgott, miközben vad folyókká egyesült. Az olvadék végigszáguldott a vízmosásokon, lezúdult a repedéseken, s a jégmező szélén egy évtizedek óta álló hidat is elmosott. Ebben az évben annyi víz olvadt ki Grönland jegéből, hogy több mint egy milliméterrel megemelte a tengerszintet.

Az ijesztő mértékű olvadásról azonban senki se tudta, hogy valójában mennyire szokatlan esemény hosszabb időtávon. A Rowan Egyetem kutatója, Luke Trusel, aki vezető szerzője volt a 2018-as decemberi Nature-ben megjelent tanulmánynak, azt nyilatkozta, hogy a grönlandi jégtakaró 2012-es olvadása az elmúlt 300-400 év, de valószínűleg ennél is hosszabb időszak legsúlyosabb eseménye volt. A kutatás során kiderült, hogy a 2012-es év csak a betetőzése volt egy kb. 20 éve tartó felgyorsult olvadással járó időszaknak, és előszele lehet annak, ami a jövőben vár ránk.

A jégmező gyors olvadása nem volt ismeretlen a kutatók előtt, hiszen a műholdas mérések alapján pontosan kiszámítható a mértéke, ám a műholdas mérések csak néhány évtizedre tekintenek vissza. Mi volt korábban? Máskor is előfordult ilyen elképesztő mértékű olvadás, még az ember okozta felmelegedést megelőző idők során is?

A válaszokat maga a jég rejtette el: számos jégfuratot vételeztek, s a minták jégszerkezetének vizsgálatával sikerült megállapítani, hogy hosszú évszázadok során mikor fordult elő a jégmező hótakarója olvadása. A kapott eredményeket a klímamodellekkel összeegyeztették, s kiszámították, hogy mekkora vízmennyiség távozott Grönland jégtakarójából az egyes olvadási időszakok során. Az eredmények azt mutatták, hogy mind maga az olvadás, mind a távozó olvadékvíz mennyisége a 19. század közepe táján kezdett emelkedni, vagyis akkor, amikor az emberi tevékenység hatása elérte a sarkvidéket. Az igazán drámai eseményeket azonban az elmúlt 20 év tartogatta, amikor az ipari forradalmat megelőző értékek közel hatszorosára ugrott az olvadás mértéke.

Az is egyértelműen kiderült a kutatás adataiból, hogy gyorsabban olvad a jégtakaró, mint amilyen sebességgel a hőmérséklet emelkedik. A felszíni hó- és jégtakaró a színe miatt érzékenyebben reagál magára az olvadásra: míg a fehér, fagyott jég vagy hó sok napfényt visszaver, az olvadt, kék víz sokat elnyel. Az elnyelt napfény pedig fokozza az olvadást magát, így öngerjesztővé válik a folyamat. Ez azt jelenti, hogy ha egyszer beindult az olvadás, akkor is folytatódni fog, ha a hőmérséklet nem emelkedik tovább.

Ellin Enderlin, a Maine-i Egyetem glaciológusa szerint példátlan, amit most tapasztalunk, s ennek oka, hogy az ember által a légkörbe juttatott üvegházgázok miatti felmelegedés fokozza az olvadást. A Föld visszacsatolási rendszerének lehetőségeit meghaladja ennek a mértéke, egyszerűen nem tudja a rendszer ellensúlyozni ezeket a változásokat.

A jövőre nézve ez különösen azért jelent gondot, mert a sarkvidék a Föld többi területénél is gyorsabban melegszik. Ha a grönlandi jégtakaró egésze elolvad, a világtengerek szintje 7 méterrel emelkedik majd.