National Geographic Magyarország

Az exobolygó-rendszerek keletkezését megfigyelő felfedezések a technika javulásával gyarapodnak, egy most közzé tett kutatás szerint nemcsak távoli bolygók, hanem hold kialakulását is tetten érték a csillagászok.

A Rice Egyetem kutatója, Andrea Isella csillagász vezette nemzetközi kutatócsoport a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) rádióteleszkópja segítségével egy csillag körüli porkorongról gyűjtött izgalmas adatokat. A távoli rendszerről kialakított részletesebb kép érdekében, rádiós mérésekkel az Európai Déli Obszervatórium VLT (Very Large Telescope) távcsövével látható és infravörös tartományban készült korábbi megfigyelések adatait is kombinálták a kutatók.

A 370 fényév távolságban, a déli féltekéről látható Kentaur csillagképben lévő, PDS 70 jelű csillag körüli porkorongban nemrégiben két, Jupiter nagyságú exobolygó keletkezését igazolták a VLT felvételei alapján. Most ezt a felfedezést egészítette ki a további vizsgálat az ALMA segítségével, s ebből olyan következtetést vontak le, hogy az egyik bolygó körül látható kisebb porkorongban holdrendszer keletkezéséhez megfelelőek a körülmények. A mostani felfedezés amiatt is lényeges, mert több független műszerrel és több hullámhossztartományban is azonos eredményre jutottak a csillagászok.

Az ALMA rádiós tartományban készült felvétele a bolygórendszerről. A sötét oválisban a két piros folt a két ifjú bolygó, a jobb oldali, nagyobb, elmosott folt jelzi a holdkeletkezésnek megfelelő körülményeket biztosító porkorongot.

Forrás: ALMA (ESO/NAOJ/NRAO); A. Isella.

A PDS 70 közelebbi bolygója (PDS 70b) mögött, amely kb. a mi Uránuszunk távolságában kering az anyacsillagától, érdekes, uszályszerű porképződményt lehet látni. Az nem világos még, hogy ez pontosan milyen jelenség lehet, de ahhoz elég távoli a bolygótól, hogy attól független objektum lehessen. A kutatók szerint ennek a bolygónak még nem fejeződött be a kialakulása.

A második bolygó (PDS 70c) az infravörös tartományban látható jelek szerint már „kész” bolygóként kering, s körülötte egyértelműen olyan porkorongot fedeztek fel, amely a mi óriásbolygóink nagyobb holdjainak keletkezésekor is fennállhatott az elméletek alapján. E külső bolygó kb. a mi Neptunuszunkéval azonos távolságban kering a csillagától, s a becslések szerint a tömege a Jupiterének öt-tízszeresét is elérheti. Isella véleménye szerint, ha a bolygó ennyire nagy, akkor a most képződő holdjai maguk is bolygóméretűek lehetnek. (Ne feledjük, a Jupiter Ganymedes nevű holdja nagyobb, mint a Merkúr bolygó, így ez talán nem olyan szokatlan jelenség.)

Látható fényben vagy infravörösben rendkívül nehéz az exobolygó-rendszereket elkülöníteni a nagyon fényes csillaguktól, azonban az ALMA milliméteres és szubmilliméteres rádiós tartományú észlelései már könnyebben láthatóvá teszik a halvány objektumokat. Ezeket ráadásul később is meg lehet ismételni majd, így felderíthetik a sorozatos megfigyelésekkel a két exobolygó pályáját, és a távoli bolygórendszer porkorongjának csomósodásait is. Ezzel egy fejlődő bolygó- és holdrendszer fiatal korába nyerhetnek bepillantást a csillagászok, ami azért kivételes lehetőség, mert a holdakat eredményező bolygó körüli porkorongok mintegy 10 millió évig állnak fenn csupán.

A kutatás eredménye az Astrophysical Journal Letters július 11-i számában jelent meg.

#exobolygó #exohold