A kagylótáptól a műholdakig

Hogyan befolyásolhatja a klímaváltozás a balatoni halállományt? Milyen rákok élnek a tóban, és miért veszélyesek egymásra? Hogyan hasznosíthatók az invazív kagylók? Az MTA Limnológiai Kutatóintézet nyílt napján a nagyközönség bepillantást kaphatott a Balaton-kutatás eredményeibe.

Mi jó a Balatonnak? Erre az egyszerű kérdésre nehéz egyértelmű választ adni, hangzott el sokszor az MTA Limnológiai Intézet nyílt napján, 2019. július 19-én. Az, hogy a téma mennyire foglalkoztatja a közvéleményt, a látogatók népes tábora, azt pedig, hogy az intézetben milyen komplex szakmai munka folyik, a parkban, illetve a múlt századi eleganciájú épületben található tudományos „állomások” nagy száma mutatta. A tápláléklánc alapját képező fitoplanktontól kezdve a gerincteleneken át a halakig a látogatók megismerhették a tó élővilágát, a kutatók munkáját segítő eszközöket, és bepillantást nyerhettek abba is, milyen bonyolult kapcsolat fűzi egymáshoz az ökoszisztéma egyes elemeit.
A tó partján jókora, úgy három méter átmérőjű, derékig érő tartályok sorakoznak. Vizüket a Balatonból kapják, így mindegyik egy-egy mini Balatonnak felel meg. Az intézet egyik büszkesége a tavaly átadott, térségünkben egyedülálló rendszer; a kutatók élőben, a tucatnyi mini-Balatonban modellezhetik a vizet, vízi élővilágot érintő folyamatokat, például azt, hogyan befolyásolja a vízben a felvehető táplálék mennyiségét, ha a tó vizét (azaz ebben az esetben a tartály tartalmát) időről időre alaposan átkeverik. A kérdés cseppet sem elméleti: a klímaváltozás következtében a jövőben a jelenleginél sokkal több heves viharra számíthatunk, amelyek feltehetőleg hasonlóképp felkavarják a vizet, mint a tartályokban történik. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy mivel az így átmozgatott vízben több a táplálékként hasznosítható – mert egyébként leülepedő – lebegő élőlény, elképzelhető, hogy a klímaváltozás közvetett következményeként a balatoni halállomány növekedni fog.
A Balaton vízi élővilágát több állomás mutatta be – a látogatókat, főleg a rengeteg gyereket a halakat és nagyobb rákokat bemutató állomás érdekelte a legjobban. Az akvárium alján folyami géb nyeldekel, a jókora tartályban naphal, dévérkeszeg, és a híresen finom húsú süllő úszkál fel s alá. Az egyik szomszédos akváriumban egy kékes páncélú úgy tizenöt centiméter hosszú rák ágaskodik: márványrák. Sem ez a faj, sem a szintén látható cifrarák nem őshonos a Balatonban. Az invazív fajok egyedei amúgy sem szívesen látott jövevények, de ezeknek az észak-amerikai fajoknak az egyedei hordozzák a rákpestis nevű betegség kórokozóját. Ez őket ugyan nem betegíti meg, ám az őshonos rákokra – például a kecskerákra – végzetes.
Arra is van – vagy legalábbis – lehet példa, hogy invazív faj hasznot hajt(hat). A behurcolt vándorkagylóból készülő haltáppal kísérletezik Balogh Csilla és Serfőző Zoltán. A héjától megfosztott, megőrölt és megszárított „kagylóhús” az eredmények szerint kiválthatja a jelenleg használatos ragadozóhal-ivadékok takarmányozására használatos haltápot. Ennek alapanyagát jelenleg a nagyüzemi halászat során véletlenül kifogott, másképp nem hasznosítható halak adják. A balatoni kagylóeleség több szempontból is előnyösebbnek tűnik, mint a jelenlegi: egyrészt olcsóbb, másrészt egészségesebb, mint a sokszor a nehézfémekkel terhelt balti-tengeri halakból készült táp, ráadásul az invazív vándorkagyló állományát is csökkentené a Balatonban. A rendszer kicsiben – és egyszerűben – példázza a természet körforgását: a halak ürüléke táplálékul szolgál a kagylóknak, az azokból készült táppal pedig a lesőharcsa-ivadékok táplálkoznak. Mivel ezeket a halakat kereskedelmi céllal tenyészik, nem kerülnek vissza a Balatonba, hiszen a balatoni halászat néhány éve megszűnt; növekedésüket Keszthelyen folytatják.

Az előadás megmozgatta a nagy számú közönség – az előadóterem csaknem tele volt – fantáziáját. A közönséget nem kellett nógatni, rengeteget kérdeztek az előadótól, és a gyerekeknek is megjött a bátorságuk. A Balatont érintő legnagyobb problémának Jordán Ferenc a nádasok pusztulását nevezte: a vízszint mesterségesen magasan van tartva, nem ingadozik, márpedig a nád sem ezt, sem azt nem szereti. Több nád és kevesebb beton lenne kívánatos, hiszen a nádas rengeteg halnak, madárnak szolgál szaporodóhelyül (a magas vízállás viszont közlekedési szempontból kívánatos). A szakember, ha tehetné, a nádasok védelme mellett jobban széthúzná az idegenforgalmi szezont, és továbbra sem engedne jet-skiket a tóra.
Szóba került az is, milyen jövő várhat az 1927. szeptember 5-én megnyílt, egyedülálló kutatóintézetre, az ott folyó kutatásokra. Magyarországon ez az egyetlen olyan tudományos intézet, amely az alapító szándékainak megfelelően, az eredeti épületben, jelenleg is működik.
Bízzunk benne, hogy nem üres szólam marad az elköszönéskor elhangzó sok „viszontlátásra!”, és évek múltán is Tihanyban, a majd százéves falak között ismerhetjük meg a balatoni élővilág titkait.